Ma a reggelinél Stinával, a táborvezetővel arról beszélgettem,hogy nem lehetne-e valamit segíteni a helyi kóbor kutyák nyomorúságos helyzetén. Egy nemzetközi kutyamenhelyre gondoltam, önkéntesekből verbuválva és örökbefogadó-szolgálattal megtoldva. Stinának tetszett az ötlet, és egyszer talán meg is valósul... Most azonban szerinte nagyobb gondok vannak itt a szigeten. St. Vincent a karibi szigetvilág második legszegényebb országa, agrárország, kb. 2ooo USD az egy főre jutó jövedelem/év. A Stina vezette organikus farm sem nagyon érdekli az ittenieket, és főleg nem a politikusokat.... St. Vincent agrár-ország, kb. 110 ezer lakossal, ugyanakkor adóparadicsom, az itt bejegyzett nemzetközi cégek teljes adómentességet élveznek, és a banktitok megsértőjére börtön vár. A hozzá tartozó Grenadine-szigetek a leggazdagabb luxus-helyek errefelé, többek között az angol királyi család is errefelé vitorlázgat...
St. Vincenten három párt működik, a Piros párt, a Sárga párt és a Zöld párt, ez utóbbi valóban zöld lenne, de nem szeretik, mert csak beszél is nem csinál semmit.
Stináék szeretnék,ha nem vegyszereznék itt a zöldségeket, gyümölcsöket, de erre a "forradalmi" gondolatra nagyon nem vevők. A politikusokat meg végképp nem érdekli... Mint megtudtam, van a sziget másik felén egy árvaház, ahol egy apáca neveli a szüleiket elvesztett gyerekeket. Az emberek közül sokan szegények, bár nagyon érdekes, hogy a településeken egymás mellett épülnek közvetlenül a vacak kis putrik, és mellettük az akár három szintes hatalmas nagy házak. Köztük gyerekek, kutyák rohangálnak. A jobb móduak úgy látom inkább felhúzódnak a domboldalra /fantasztikus a panoráma/, a szegények házai inkább a tenger partján és annak közelében vannak.
Ma a disznóetetés nem várt akcióval bővült, talán rosszul csuktam be a kismalacok óljának ajtaját és három malacka kiszabadult. Nagy szerencsémre éppen Elvis is velünk takarította az ólakat, így húsz perces hajkurászás után el tudta kapni őket egyesével. Nagyon szégeltem magam... Majd a szokásos gyomlálás volt a programom,majd ki kellett takarítanom a tyúkok ketrecét - hát nem voltam oda érte... A három centis kaka egy részét már volt, ahol moha borította... Egy kakas és két tyúkocska van mindössze, mert a nagyobb állományt megtizedelte egy itteni ragadozó, valami mongúz-féle állat, mely Elvis véleménye szerint a "karibi oroszlán".
A disznóól és a tyúkketrec után is alaposan lemostam a bőrcipőmet - nem tudom, meddig fogja bírni?- és amilyen gyakran lehet,kezet mosok. Most többen is betegek egy kicsit a táborban, Krisztinának, a magyar önkéntesnek nagyon fáj a torka. Neki egyébként annyira összecsipkedték a lábát a kis izék, szúnyogszerű lények, hogy kb.centiméterenként van mindkét lábán piros folt, seb.
Délelőtt Stina még egy órát tartott nekünk,nem sokat értettem az angolból, bár tudom miről beszélt: a fenntartható fejlődésről. Arról, hogy helyi ételeket kellene termelni, vásárolni, fogyasztani. Hiszen mi itt a szigeten is pl. új-zélandi tejet iszunk és rengeteg USA-import élelmiszer van, amit messziről kell ideszállítani. A projektoron levetített nekünk több filmet, a Matrix mintájára készült Meatrix rajzfilmeket, melyek ezt a problémát dolgozzák fel az állatok, a nagyüzemi állattartás szempontjából. Érdemes megnézni, aranyos és gondolat-ébresztő, íme a Meatrix 1, Meatrix 2 és a Meatrix 2 és fél:
http://youtu.be/rEkc70ztOrc
http://youtu.be/_X_eYvg1sd4
http://youtu.be/rqn3WKw_LMgDélután az equadori csapattal uborkát és kukoricát szedtünk. Az uborkák hatalmasakra nőnek, gondolom, a csapadékos időjárás miatt, viszont nagyon ízetlenek, mint minden más zöldség is :-((( A kukoricák viszont kicsit és talán rothadnak is a sok eső miatt, s na meg a bogarak sem kímélik, hiszen itt biotermesztés van. Érdekes, hogy nem láttunk egyelten szem fokhagymát sem, amivel otthon védekeznek a biokertekben a kártevők ellen, úgy,hogy körbeültetik a veteményeseket fokhagymával.
Ebédre csirke húslevest főzött az egyik lány -kedden és vasárnap nem Gugu, az afrikai tanárnő főz, hanem mi, a táborlakók. Máskor is láttam és nagyon érdekesnek tartom, hogy a csirkét úgy főzik meg,hogy egészben beleteszik egy nagy lábosba, teletöltik vízzel a lábost, szórnak bele valami fűszerkeveréket, megfőzik, oszt ez a leves /üresen..../ De azért nagyon jól esett, három hete jöttem el otthonról és ezen kívűl New York egyik kínai éttermében ettem levest. Egyre jobban hiányzik. Ebéd után még egy kis gyomlálgatás, közben többször szakadt az eső, ezért behúzódtam a malacólakhoz, majd egyedül mentem le a a partra fürdeni, mert senki sem akart lejönni :-((
Egy órát úszkáltam majd feljöttem. A kutyinak most is vittem ételt, viszont sehol sem találtam. Megértem a büfé épületében lakó helybéli férfit, hogy ha előkerül, etesse meg a skinny dog-ot :-) Megígérte és biztosan meg is fogja tenni. A parton viszont találtam két kicsi és szemmel láthatóan beteg kutyát... Nem tudom, mit fogod tudni tenni??????????
Ma leejtettem a fényképezőgépem a betonra, ezért lehet,hogy nem fogok tudni fényképezni sokáig :-(((( Az MP5 lejátszómat viszont be tudtam kapcsolni és ez már nagy eredmény számomra :-)
