Hihetetlennek tűnik, de egy hónap alatt, amióta itt vagyok St. Vincenten, úgy érzem, nagyon sok változás történt.
Talán a legfontosabb,hogy átálltam vegának, melyet már egy ideje tervezek, de otthon nem tudtam megvalósítani, leginkább a családom ellenállása miatt. Ideérkezésem előtt, az utolsó New York-i esténken Péterrel közösen elmentünk a város egyik legjobb steak - éttermébe. Mikor leültem, már tudtam, hogy ez tévedés lesz részemről. Minden kifogástalan volt: a hely, a pincérek, a bor, a szerviz és a vacsora is - de mikor megláttam a tányéromon a hatalma marha-szeletet, akkor éreztem, hogy eljött a fordulat. Nagyon nehezen legyűrtem egy pár falatot, mely kifogástalan volt - eddig a marhahús volt a kedvenc ételem - de a nagyobb részt elcsomagoltattuk és Péter hazavitte. Itt, St. Vincenten egyszer-kétszer ettem egy-két falat húst az elején, de több, mint három hete már egy falatot sem - és nagyon érdekes, hogy nem hogy nem hiányzik, hanem kifejezetten idegesít, ha hús van az asztalon. /Ez eléggé ritka errefelé s hamar elfogy, mert a fiúk rávetik magukat/.
Újabb két kilót fogytam, elsősorban azért, mert alig eszem kenyeret /ritkán van, az sem olyan, mint otthon/, cukrot, édességet nem fogyasztok - egyébként gyakran van cukorhiány, mégpedig olyan nagy, hogy az egész szigeten nem lehet kapni... Sok sütit sütnek a lányok, de inkább kihagyom - kivéve a banán-kenyeret, amely nagyon finom... Most, hosszú évek óta először 60 kilogramm alatt van a testsúlyom /58 kg/ és már nem érzem magam baromi nagy kövér tehénnek... Alkoholt nem fogyasztok, mert itt tilos - szóval ez is jelentős kalória-beviteltől szabadított meg:-)
Sokkal nyugodtabb vagyok, mint otthon - nem is nagyon van min stresszelni. Az ételt egy nap háromszor elém teszik, bevásárolnak, megfőznek,kitakarítanak helyettem /is/, a munkámat megkapom, azt rendesen elvégzem, a "főnökömmel" Elvissel teljesen korrekt a kapcsolatom- én minden nap megköszönöm a segítségét, ő minden nap megköszöni a jól elvégzett munkám...
Politizálni nem politizálok - nincs is miről beszélni itt. Azon kívül ez egy olyan hely, hogy senkit sem érdekel a politika. S végre egy olyan helyen élek, ahol a jóindulat jellemző mindenkire. Hihetetlen jó lubickolni abban, hogy soha, semmi rosszat nem gondolnak rólad, bármit is teszel - mindenki toleráns és nyugodt. Úgy érzem, sokkal lazább és kedvesebb lettem és ami fő, az addig jellemző erőszakosságom mintha elpárolgott volna. Ha akarod - itt így kezdi mindenki a beszélgetést: Ha akarod, gyomláld ki a kertet, ha akarod, vidd ki a szemetet, ha akarsz, gyere le velem a strandra - semmi kényszerítés és mégis, minden működik, önként és szabadon. Ha csak ennyit viszek haza innen, akkor nagyon boldog leszek....
De amit most leírtam, túl idillinek tűnik, holott gondok mindenütt vannak. Az egyik srácot két héttel azelőtt, hogy elindulna Afrikába, hazaküldik, mert rendszeresen ivott. S ezzel sincs gond : a szabályok szerint ez teljesen rendben van és a srác is úgy érzi, ez itt nem a neki megfelelő hely - és a szíve mélyén nem is akart Afrikába menni.
Milyen egyszerű,nem????
