6. Dominican Rep.:Kellett nekem motorozni???

Azzal a határozott szándékkal érkeztem a Dominikai Köztársaságba,hogy Nelsontól, Erika ismerősétől megtanulok motorozni. Nelson egy kb. 125 köbcentis motort bérel - már ha éppen van rá pénze... Illetve fordítva működik a dolog: egy napra 100 pesot, kb. 2 eurót kell fizetni egy motor bérléséért és ezzel lehet egy kis vállalkozást csinálni,hiszen egy fuvart kb. a faluból a strandról 60 pesoért, a hegyre 50 pesoért,azaz kb. fél euróért lehet megcsinálni. Több helybéli motor-fuvarost, azaz motoconcsóst ismertünk meg, akik nagyon jól megélnek ebből,de sajnos Nelson ne tartozik ezek közé....
Mi Erikával megbeszéltük, hogy Nelsonnal közösen, felesben béreljük a motort és fizetjük az üzemanyagot, ahogy mi használjuk, Nelson pedig fizeti a saját részét és keres pénzt vele... Nos, Nelson száguldozik ide-oda, keres vagy nem,néha semmit, néha sokat... de ezzel mi nem tudunk mit kezdeni :-(
Viszont a lelkesedésem kicsit alább hagyott, ugyanis az első napokban háromszor égettem meg a lábam a kipufogón, amikor leszálltam a motorról, ugyanis fogalmas sem volt arról, hogy az tűz forró lesz.... A harmadik megégés után eléggé cudarul nézett ki a lábam, s az óceánban való fürdés után darabokban vált le a bőrom és elkezdett váladékozni és pirosodni. A helybéliek megnyugtattak, hogy ez mindennapos dolog itt és ez így igaz, de azért az egyik üzlet tulajdonos megszánt és kivett a boltjában lévő gyógyszerből két darabot és egy sörösüveggel összetörte, majd elmondta, hogy kétszerre szórjam rá a lábamra, oszt jó napot.... Így is tettem, s láss csodát a hatalmas piros folt eltűnt, de a sebből annyi váladék folyt továbbra is, hogy a hófehér pulcsim, amit rákötöztem tiszta trutyis lett... A helybéliek ingatták a fejüket, hogy nem lesz így ez jó, minek kötözöm be, kell a napfény, meg fürödk meg az óceánban, oszt jó napot... Hát ezzel nagyjából egyet is értettem, de egyre rondább lett a sebem és egyre jobban folyik ki belőle a trutyi, szóval megkértem Erikát és Nelsont, hogy menjünk el a faluban lévő klinikára és nézzük meg...
Így is lett s ma délelőtt motorral lementünk a faluba a klinikára, ahol a doktornő -egy nagyon szép és csinos, fiatal, angolul beszélő orvos- a fejét ingatta, látva a sebemet. Mint mondta, elsőfokú égési sérülés van a lábamon... Alaposan megvizsgált, kikérdezett angolul, kezelést kaptam és kötözést és receptet antibiotikumra és krémre... Most hat napig nem mehetek be az óceánba és nem ihatok alkoholt :-( S minden nap kötözni kell a sebemet és kétszer lemosni és krémezni és tíz alkalommal antibiotikumot szednem s felajánlották, hogy naponta átkötöznek, ha akarom.... De persze erre nincs szükség... Szóval, ma bánatosan iszogattunk a helyi kocsmában sört, míg Nelson elment a következő településre a gyógyszereimért.... majd lementünk az Óceán-partra, ahol a nagy ijedtségre rumot ittunk-ma még utoljára,, mert holnap aztán már tényleg nem....legalább hat napig :-( Igen ám, de a helyi boltban evett ételtől enyhe hasmenést kaptam,úgyhogy muszáj volt újabb adag rumot magamhoz venni, csakis a bacis miatt... Nelson nagyon szomorú volt, hogy a rum adagját elittuk előle, de hát mit volt mit tenni??? Hazahozott minket Erika házába, és lelépett, mondván, hogy sürgős dolga van a faluban, ami itt konkrétan azt jelenti, hogy elment valami jó kaját enni és rumot vedelni... Sajnos, nem nagyon tudunk ez ellen mit tenni, nem lehet, őt meggyőzni arról, hogy ez milyen káros az egészségére... Mi más tehettünk volna, mit a a mosogató alá eldugott tartalék rummal vígasztaltuk magunkat... Nelson nincs itt, Erika főzi a vacsorát és bánatosan nézünk ki a fejünkből.Holnap indul az antibiotikum-kúrám és a szesz-mentes bánatos napok....

Kisfiú a parton