7. Dominican Rep.: Látogatás a helyieknél

Napok óta járjuk a faluban a helyi házakat, mert tudják , hogy bérelni akarok valamit. Persze nem elég egy ház, hanem terveim szerint olyat akarok bérelni, ahol van egy kis üzlet vagy valami lehetőség egy kis pénzkeresetre. De persze az elsődleges szempont a biztonság, hiszen itt nem teljesen oké a közbiztoztonság, sokan fegyverrel mászkálnak és nem is félnek azt villogtatni vagy fenyegetőzni vele... Egyedülálló fehér nőként leköltözni a faluba nem éppen a legbiztonságosabb életforma - dehát erre készülök, tehát meg kell küzdenem ezzel a helyzettel. Erikával és Nelsonnal körbejártunk több bérelhető házat és szinte mindegyik szimpatikus volt. Nelson faház az Atlanti Óceán partján áll, két szoba és egy befalazott konyha - se fürdő,se WC, se áram, se víz - de ez a legszebb hely.. Voltam tipikus dominikai faházban - azzal sem volt semmi gondom... Láttam, három szobás téglaházat bent a falu közepén, előtt kis faház, ami üzlet volt, közel az iskolához, lehetne benne üzletet nyitni - és így tovább még két-három lehetőség. Motorral jártuk körbe a falut, egyik házból ki, a másikba be, és így vetődtünk el Nelson egyik rokonához, amely, ha jól érettem, eredetileg egy külföldi tulajdona volt,de az eltűnt a szélben, a helybéliek pedig felosztották maguk között oszt beköltöztek... Persze, hogy érdekelt és meg akartuk nézni... Nagyon szívesen fogadtak és beinvitáltak... Majd bevezettek a hátsó szobában, ahol Nelson rokona, egy több, mint 80 éves bácsi haldoklott.... Hoztak nekünk két széket, és Erikával leültünk a haldokló mellé.. .Nagyon kedvesen kávéval kínáltak, amit el is fogadtam és ott iszogattam a kávét a szegyén öreg haldokló ember mellett, akiből kilógott a vezeték a végbeléből... Egy szép francia-ágyon feküdt, szúnyogháló alatt és a rokonai gondoskodnak róla,egészen a halála napjáig. Erikától tudom, hogy halála utáni napon eltemetik, de nyolc nappal később siratás lesz, ahol a falubéli asszonyok hasonlóan a magyar szokásokhoz elsiratják az elhunytat... Olyan sokkot kaptam a látványtól,hogy elsírtam magam.... Engem, az idegen gringát a legszemélyesebb magányügyükbe beengedtek és részese lehettem a bánatuknak. Egyszerre volt megtisztelő, felemelő és elborzasztó élmény.

Háznézőben