A motoron szerzett égési sérülésem kicsit aggasztott, ezért megkértem Nelsont, menjünk le ismét az elsősegély állomásra. Érdekes, hogy ebben a kis faluban, La Yaguában, ahol 600 lakos - de lehet hogy 600 család - él egy nagy elsősegély állomás van, több doktornővel. Kedves, szép, fiatal és jól képzett orvosok, akik azonnal, soron kívül elláttak mind a két esetben. S egyszer sem kellett fizetni semmit... Első alkalommal beírták a nagy könyvbe a nevem és a sebesülésem, de másodszor már semmit sem kérdeztek, csak kezeltek. S mindezt a Karib-térségre jellemző kedvességgel és mosolyogva....
Utána beugrottunk a vaskereskedésbe, ahol tegnap este ott hagytam az elemtöltőmet, hogy töltsék fel négy elememet, mert így nem tudok fotózni sem... A fotógépem objektívje megint nyitva maradt, ami nem jó, s főleg nem itt, a homokos strandon... Erikáéknál nagyon praktikusan van megoldva az áram-ellátás ugyanúgy, ahogy a vízellátás. Ez utóbbit a patakból a ciszternába emelt víz, az esővíz külön tartályokba gyűjtése és a boltból hozott tartályos ivóvíz biztosítja. Egy napkollektor termeli az áramom s 12 voltról 220 Volt-ra turbózza fel valami kütyü, melynek működését most sem értem... Van egy szélkerekük is, melyet Erika férje fog tudni összeszerelni és az már bőséges áramot fog termelni... Egy évben több hónapot tud a házaspár Erika és Félix itt tölteni - de ehhez Félixnek minden alkalommal fel kell mondani a munkahelyén - majd mikor visszamegy, újra belép ugyanoda. Mivel Félix nagyon jól dolgozik, ezért mindig visszaveszik.. S ha elmegy nyugdíjba, akkor az év legnagyobb részében itt akarnak élni. Éppen ezért bővítik a házukat. A napokban itt volt egy helyi építőmester, akivel Erika áttanulmányozta az általa készített tervet. Nagyon érdekes, hogy semmi építész terv vagy más engedély nem kell... A háziasszony megtervezi, a kőműves mester megépíti, oszt kész... Az építési engedély meg ismeretlen fogalom itt :-)
Nelson, Noel a vasboltos és a kislánya
A vasboltban: a hitel meghalt :-)