Fapapucsos jótékonykodók

Ezt az írást véletlenül találtam a nagykaland.com oldalon, szerintem nagyon tanulságos:

Kedves Külföldre-vágyók!

Ahogy olvasgatom a fórumokat, azt látom, hogy senkinek fogalma sincs arról, hogy mit érdemes csinálni, hová érdemes menni külföldre. Ellentétes hírek keringenek ugyanarról a munkáról ugyanabban az országban…

És sokszor belefutok önkéntes afrikai - indiai munkákról szóló pozitív és negatív írásokba. Ezek körül aztán van kavar és zavar rendesen, rémhírek, gagyiságok tömege jelent meg a fórumokon... Utána jártam, és a legtöbb hozzászólás, hangos vélemény-nyilvánítás azoktól jön, akik csatlakoztak valamelyik ilyen önkéntes programhoz, aztán a másfél év helyett mindjárt 3-4 hetet el is töltöttek a programot indító szervezetnél.

Engedjétek meg, hogy én is elmondjam a tapasztalataimat úgy, hogy végigcsináltam az EGÉSZET! Azt hiszem, kicsit többet tudok erről, és nyugodtan kijelenthetem, hogy nem az első pár hét után hangoztatom a teljes programra, a szervezetre vonatkozó véleményemet.

Először is szeretném leszögezni: igen, a Humana People to People szervezetről van szó, és annak európai intézményeiről, beleértve a CICD-t Angliában, és a többit...

Másodszor azt szeretném leszögezni, hogy én NEM egy fanatikus, elvakult "SEGÍTEK A RÁSZORULÓKON!!!"- őrült aktivista vagyok. Két lábbal állok a talajon, abszolút racionálisan gondolkodom, üzletember vagyok és doktori hallgató (agrár ökonómia területen). Távol áll tőlem mindenféle olyan átszellemült gondolkodásmód, ami a fapapucsos jótékonykodókat jellemzi, tehát képes vagyok a hétköznapi ember szemével reálisan szemlélni a szervezetet és annak tevékenységét.

Elindultam egy Humana programra 7 évvel ezelőtt. Azért, mert mindenáron külföldön akartam nyelvet tanulni, mert itthon nem ment. És azért, mert világot akartam látni, és tapasztalatot akartam szerezni.

Hogy miért nem rendes munkát vállaltam fizetésért, miért önkéntes munkára jelentkeztem? Azért, mert akárhogy számoltam is, a nyugat-európai színvonalú fizetést fel is éli az ember külföldön, és úgysem takarít meg semmit, ha normális körülmények között akar élni. Vagy lakhattam volna tömegszálláson, és akkor talán félreteszek havi 100 ezer forintot, de az ilyen tömegszállást bírni is kell!

És most kérdezheti bárki: "Az önkéntes munka mivel jobb, azzal meg nem kerestél semmit!" Ja, ez igaz! Viszont nem voltam megkötve: nem pincérkedtem reggeltől estig (napi 12-16 órában) egy szállodában… hanem utaztam a program kapcsán. Ennyi tapasztalatot, ennyi kapcsolatot akkor sem építettem volna, ha éveken át „rendes munkát” végzek külföldön. Arról nem beszélve, hogy olyan helyeken jártam Afrikában egy fél éven át, ahová akkor sem jutottam volna el egy hónapra sem, ha Anglia összes éttermében én szolgálok fel egyszerre…

Másfél évet szántam erre a programra az életemből: 10 hónapig Angliában dolgoztam és tanultam a szervezet ottani iskolájában, hogy a költségeimet megteremtsem és felkészüljek az általam választott projektre. Aztán fél évig Malawiban voltam projektmunkán, majd 2 hónapig utaztam Afrika szub-szaharai országaiban.

Hogy könnyű volt-e? NEM! De megérte! És azóta is nagyon sok olyat láttam, aki megbánta azt, hogy elkezdte (ők azok, akik rémhíreket terjesztenek a neten), viszont még egy olyat sem láttam, aki azt bánta meg, hogy végigcsinálta!
És ami a legjobb az egészben: most is együttműködök ezzel a szervezettel!

Olvastam a neten, hogy ez egy rabszolga munka: szállásért és kajáért dolgozol reggeltől délutánig. Igen, így is fel lehet fogni! De megnézheti mindenki másik szemszögből is: dolgozom, és az általam termelt javakat az ÉN szállásomra, az ÉN ellátásomra, az ÉN utaztatásomra, az ÉN egészségügyi ellátásomra, az ÉN szórakoztatásomra (!), az ÉN vízumomra és KÉPZÉSEMRE fordítja a szervezet. Akkor most hol itt a probléma?

Sajátos az iskola légköre? Nahát! Ki hinné, hogy egy nemzetközi intézményben, ahol a világ összes nációja előfordul egy időben, ott sajátos a légkör? Igen, az.
Nem lehet alkoholt inni és drogot fogyasztani? Micsoda szörnyűség! Képzeljük már el, mi lenne, ha ugyanaz folyna egy ilyen multikulturális helyen, mint egy magyar vagy brit vagy amerikai egyetem kampuszán! A japánok két sörtől is lefordulnak a székről, a skótok jellemzően ölre kelnek, hogy másnap azon vigyorogjanak, kinek hány foga tört ki; a droghoz gondolom, nem kell külön komment!
És különben: Afrikában azért észnél kell lenni néha, ami nem biztos, hogy megy állandó bódulatban…

Nagy a nyomás? Igen, az. Azért, mert teljesítmény-kényszer van. Az intézmény ugyanis azt várja egy leendő fejlesztési tanácsadótól (ezt a képesítést szerzi meg az, aki végigcsinálta a programot), hogy ki tudja hozni magából a maximumot.

„Reggeltől délutánig munka van.” Ez tény.
„Általában szombatokon is dolgozni kell.” Ez is tény, kivéve a havi egy szabad teljes hétvégét.
„Van olyan hétvége, ami arról szól, hogy mindenki ablakot fest, ajtó-zárat javít, kertészkedik, padlót csiszol stb.” Ez sem hazugság.
„Reggelente a reggeli után 10-15 percig mindenki takarít: egy-egy kis területet kell rendbe tenni egy embernek vagy kettőnek.” Ez is így van.
„Újságot kell árulni az utcán vagy tereken, főiskolákon, egyetemeken.” Igen, kell. Ez szolgál a szervezet megismertetésére és a költségek egy részének ledolgozására. (Habár ez minimálisra szorult mostanában. És egyébként csak az angliai iskolára igaz, a norvégiai és a dániai iskolákban ilyen nincs.)
„Egész nap szórólapot kell a házak postaládájába dobálni az utcán – várostérképpel a kezedben.” Ez is így van. Ez egy munkafolyamat.
„Használt ruhát kell csomagolni az iskola raktárában – kis zsákokból nagy bálákat kell készíteni.” Igaz. (A használt ruha gyűjtés és értékesítés a szervezet egyik fő bevételi forrása, tehát a hozzá kapcsolódó munkafolyamatokban vesz részt az önkéntes, ezzel dolgozza le a tandíját és az egyéb költségeket.)
„A reggelit, az ebédet, a vacsorát is az önkéntesek készítik, alkalmasint akár 70-80 főre. És a mosogatás is az arra beosztott önkéntes dolga.” Igen. Az iskola nem fizet erre külön személyzetet. (A konyha egyébként abszolút felszerelt, komoly sütők és mindenféle berendezések vannak, úgyhogy gyorsan megy minden.)
„Az iskola kollégiumi szállást biztosít.” Igen, 2-3, ritkán 4 ágyas szobákban.
„Aki párban érkezik, számukra biztosítják a közös szobát.” Igen, igaz. Előfordul, hogy átmenetileg (egy-két hétig) külön vannak a párok egymástól, amikor túl sok ember van az iskolában, de a problémát hamar megoldják.
„Az iskola biztosítja az egészségügyi ellátást a program során.” Ez így van. (Az afrikai és indiai időszak során is biztosítva van az ellátás a szervezet SAJÁT KLINIKÁIN, ahol időszakosan kötelező malária, AIDS és bilharzia teszteket is készítenek. Amennyiben valakinek gondja van, azonnal megfelelő kezelést kap rá. Az afrikai és indiai klinikákon amerikai, japán és német orvosok fogadják az önkéntest.)
„Az iskola biztosítja a sportolás lehetőségét.” Igen. (Na, persze nem versenyszerű sportolási lehetőségekről van szó, de az angliai iskolában vannak kondigépek, biciklik, focipálya stb. A norvégiai suliban úszómedence is van…)
„Az iskola nem kér külön díjat a képzésért.” Így van, ennek költségét ledolgozza az önkéntes.
És még sorolhatnám az állításokat, és írhatnám a saját tapasztalataimat. Ez csak néhány tény, melyek körül tévhitek keringenek.

Viszont még egy fontos dolog! WWW.TVINDALERT.COM Nem titok ez az oldal!
Az igazi rémségek itt olvashatók. Vannak dolgok, melyekről tudom, hogy nem igazak, ténylegesen rágalmak! Vannak olyanok, melyekről nem tudom, hogy igazak-e, viszont nem is érdekel, mert nem érint sem közvetlenül, sem közvetve.
Kedvenceim közé tartozik az állítás, miszerint ez a szervezet egy szekta! J Amennyiben a „no alcohol, no drog” csak a szektákra jellemző, akkor az! (De akkor minden multinacionális nagyvállalat, hazai közintézmény stb. is az!)
Több helyen lehet olvasni, hogy micsoda pénzeket tesz zsebre az a 4 – 5 ember, aki a guruja ennek az egész szisztémának. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha igen… AKKOR MI VAN? – kérdezem én.

Kijutottam Afrikába egy fél évre? - IGEN.
Tettem ott valamit a rászorulókért? – IGEN (ha keveset is jelent, de többet tettem, mint az, akit ez nem is érdekel, vagy elmenekült a programból.)
Megtanultam a nyelvet? - IGEN.
Megkaptam az oklevelet? - IGEN.
Volt mindig normális szállásom és kajám? - Nem, DE AZT ÉN MAGAMNAK KÖSZÖNHETTEM (bevállaltam olyasmit, amit nem erőltetett rám senki, csak én kalandoztam!)!
A szervezet biztosította a szállást és kaját?- IGEN.
Kaptam egészségügyi ellátást, amikor volt valami bajom, és kértem segítséget? - IGEN.
Szerezhettem tapasztalatot, élményt, építhettem kapcsolatot? - IGEN.
A szervezet fizette a biztosításomat végig a program során? - IGEN.
A program végén, ha akartam, volt lehetőségem a szervezettel tovább dolgozni?- IGEN.
Lehetőségek nyíltak meg előttem a program végeztével? – IGEN.


Ettől kezdve mégis kit érdekel, hogy a felső vezetés mennyi pénzt tesz zsebre?!

És hogy mennyit jelent ez az önkéntes fejlesztés azok számára, akik körülményeit fejlesztjük (afrikai és indiai népek)? Az önkéntes, mint egyén segítsége effektíve nem sokat jelent. A lényeg nem ebben rejlik.
A program valódi célja: megismertetni Afrikát és Indiát önkéntesekkel, hogy ezekből az önkéntesekből nője ki magát folyamatosan az a csoport, aki a szervezet munkásságát a jövőben továbbviszi, illetve olyan emberek kerüljenek ki az önkéntesek közül, akik közvetlenül, konkrét nagy, komoly projektekben részt vesznek. Ez a sokoldalú együttműködés lényege!
Komoly fejlesztési munkákra Afrikában és Indiában ugyanis olyan emberek használhatók, akik már jártak ott, éltek ott, és ismerik az ottani mentalitást.

Szóval Kedves Külföldre-vágyók! Legyetek önkéntesek Afrikában vagy Indiában! Akit érdekel, nagyon szívesen szolgálok további információkkal, illetve segítek a kijutásban.
Nekem NEM ÉRDEKEM, hogy MINÉL TÖBBEN jelentkezzenek! Olyan jelentkezzen, aki akar valami többet az életétől, és hajlandó érte áldozatot hozni.

Elérhetőségeim: info@planetinfocenter.com