Bio-budi project

Húúúúúúúúúúúúú, hát pont az ilyeneket szeretem!!! Bio-budi project Kambodzsában, egy cikk a www.epiteszforum.hu-ról. További részletek és fotók megtekinthetők az eredeti cikkben!

2011, december 7.


A magyar Royal Angkor Foundation - RAF - szervezésében 2008. februárban Sánta Gábor építész, a Kós Károly Egyesülés - KKE - tagja, a Siem Reap-i Samdech Euv High School-ban - SEHS - tartott organikus építészeti alapképzést, valamint bevezetést az ArchiCAD szoftver használatába1. Másfél évvel később a KKE vándoriskolásaként és a RAF önkénteseként 2009. augusztusban utaztam egy hónapra Kambodzsába, ahol folytatásként ugyanabban az iskolában tartottam ökologikus építészeti kurzust, valamint adaptáltam egy komposztáló árnyékszéket - biobudit - a helyi viszonyokra. 2011. januárjában utaztam ki másodjára, folytatni a projektet és megvalósítani a terveket.

Kambodzsai árnyékszék/WC állapotok

A kambodzsai Vidékfejlesztési Minisztérium 2007-es adatai drámai helyzetet tükröznek. Ezek alapján mindössze az ország lakosságának 16%-a rendelkezik saját WC-, vagy árnyékszék- használati lehetőséggel, a lakosság nagy része a természetben, szabadban végzi el szükségleteit. Ebből fakadóan az országban rendkívül magas a különböző fertőzések aránya - a gyermekek 20%-a szenved hasmenéstől -, valamint nagy a gyermekhalandóság - az 5 éves kor alatti halálozási arány 8,3%. Ahol vízöblítéses árnyékszéket használnak, a fekália és a szennyvíz ott is kezeletlenül kerül a talajba és egyre nagyobb mértékben szennyezi a talajvizet.


Kambodzsa árnyékszék-lefedettsége


Az Angkor melleti Siem Reap-ban évente több mint egy millió turista fordul meg, a 90-es évektől több száz hotel és vendégház épült a kiszolgálásukra, amelyek a turisták igényeinek megfelelően angol WC-kel készültek. A kb. 150.000 fős város vízigénye megsokszorozódott, de a keletkező szennyvíz tisztítását elvégezni képes csatornahálózat és szennyvíztisztító nem készült el. A biobudi arra mutat példát, hogyan lehet a fekáliát - akár városon belül is - ökologikusan kezelni, a talajvizek tisztaságát megóvni



A szükségletek kielégítésének jellemző módjai Kambodzsában

A lakosság nagy része - gyakorlatilag a teljes vidéki népesség - a szabadban elégíti ki szükségleteit. Ennek veszélye egyrészt az, hogy a fekália nagy területen oszlik el, az emberek könnyen érintkezésbe kerülhetnek vele akár közvetlenül, akár az állataikon keresztül, másrészt, hogy az esős évszakban a fekália szennyezi a felszíni és talajmenti vizeket.

A következő mód a leöntős toalett használata, amelynél a fekália kézi öblítéssel kerül egy szennyvízgyűjtőbe. A rendszer egyik hátránya, hogy általában ugyanazt az edényt és vizet használják tisztálkodásra is, így nem ellenőrzött, hogy az altest tisztításakor a szennyezett kéz kapcsolatba kerül-e az öblítéshez használt edénnyel vagy vízzel, ezért nagy a veszélye a különböző fertőzések továbbterjedésének. Másik hátránya, hogy a szennyvíztárolóban összegyűjtött szennyvíz kezelése nem megoldott.

A harmadik mód az angol WC használata, ennek komfortfokozata megegyezik a Nyugat-Európában megszokottal. Az esetek nagy részében a rendszer része egy flexibilis csőre szerelt mosópisztoly, amit altestmosásra használnak. Ez kisebb helyigénnyel a bidé funkcióját látja el. A rendszer a gyenge infrastrukturális háttér miatt okoz problémát, nincs kiépített csatornahálózat és szennyvíztisztító rendszer, amely tudná kezelni a turisták általi fokozott vízhasználatból fakadó szennyvízmennyiséget. Mindhárom esetben a jellemző tisztálkodási mód az altest mosása.

Samdech Euv High School

Az iskolában a másodikként említett vízöblítéses WC-t használják mind a diákok, mind a tanárok. Az öblítéshez használt vizet egyrészt a tetők egy részéről összegyűjtött esővízből nyerik, másrészt a talajból szivattyúzzák a szükséges mennyiséget. A keletkezett szennyvíz kezelése nem megoldott. A SEHS-ben kb. 2600 diák tanul. Délelőtti és délutáni bontásban egy időben kb. 1300 diák tartózkodik az intézményben. Jelenleg összesen 18 db WC látja el a diákokat és 1 db WC a tanárokat. A magyarországi szabályozás alapján 38 db illemhelyre lenne szükség.

A kurzusról

A környezettudatosság egyre nagyobb hangsúlyt kap az iskola oktatási rendjében, a RAF rendszeresen tart 2-3 hónapos „zöld kurzusokat” - részben ezekhez is kapcsolódott az általam tartott biobudi kurzus. A kurzus alatt a diákok megismerkedtek az ökologikus építészet alapelveivel és a különböző árnyékszék-rendszerekkel. A biobudi helyes használatának fontossága miatt különös hangsúlyt kapott a komposzt árnyékszékek működésének részletes bemutatása. A kurzus célja olyan információk átadása volt, amelyek képessé teszik a diákokat az ismeretek önálló felhasználására.


A projekt előkészítése

A különböző komposztáló árnyékszék-rendszerek közül - melyeket már a ‘90-es évek második felében részletesen taglalt Ertsey Attila2 - a megvalósítás körülményeit figyelembe véve a kétkamrás kerti árnyékszéket tartottam a legideálisabbnak egy iskolai minta-biobudi készítésére. Az európai használathoz képest két kiegészítésre, illetve módosításra volt szükség a helyi viszonyok miatt.

Az első, hogy a lakosság nagy része számára kézenfekvőbb a guggolós használatú - balkáni típusú - árnyékszék, a másik, hogy általában nem WC papírt, hanem vizet és fertőtlenítőt használnak a tisztálkodáshoz, ezért szükséges volt az altestmosás lehetőségének biztosítása. A működés szempontjából fontos szempont volt még a használók számának korlátozása, amely szerencsésen alakult. A sportpálya mellé, a telek sarkában lakó tornatanár és családja, valamint, a mellettük lakó néhány diákszámra épült a minta-biobudi. A biobudi tervezése során anyaghasználat tekintetében a hagyományos khmer lakóház-építészetet tekintettem mintának.


Hagyományos khmer házak




A felépítmény favázas szerkezet, bambuszból készült fallal, a tető alacsony hajlású hullámpala - ez utóbbit részben esztétikai, részben költségcsökkentési szempontok miatt választottuk. A komposztkamrák és lefedésük előregyártott vasbeton elemekből, az iskolával szemben lévő telken készültek. Itt egy csatornaelemeket gyártó kisvállalkozás működött, akik kérésünkre rendkívül gyorsan, három nap alatt legyártották az egyedi darabokat. A komposztálódási folyamathoz szükséges levegőt biztosító szellőzőcső műanyag lefolyócsőből készült, rovarhálós esővédő lezárását a diákok készítették.

A biobudi egy térből áll, ahol megtalálható a használatban lévő és a használaton kívüli komposztkamra nyílása, egy víztároló edény a tisztálkodáshoz, egy enyhe lejtésű terület a víz elvezetésére és egy tároló a száraz adalék számára. A száraz adalék tároló teherhordó szerkezete az építmény merevítését adó ferde támaszra ül. A falszerkezet hasított bambuszból készült, a köztük lévő hézagokon lehetséges betekintés ellen a falak alsó részén, a belső oldalra az iskola törött padjainak, asztalainak lapjait használtuk fel. Az asztal-, és padlábakat segédlécként használtuk a bambuszelemek rögzítéséhez. A tisztálkodó terület padlója nagyobb méretű, általunk hasított bambuszból készült, amelyet egy közeli, dzsungelben lakó családtól vettünk. A padlószintet az árvízveszély miatt megemeltük.

Az építésről

Az építés a diákok normál tanítási rendjébe illeszkedett, ezért korlátozott időtartamban tudtunk dolgozni: reggel 8-10 között és délután 14-16 között. A délelőtti csoporttal még kellemes hűvösben kezdtük a munkát, csak a foglalkozás második részére lett igazán meleg, azonban a délutáni csoporttal már a legnagyobb hőségben dolgoztunk. Néhány fa és egy kinyitott, nagyméretű napernyő árnyékában végeztük azokat a munkafázisokat, amelyek nem voltak helyhez kötve. Sajnos én nem beszélek khmerül, a diákok nagy része pedig alig beszélt angolul, ezért folyamatos tolmácsolás mellett, magyarázó ábrákkal adtam át az építésre vonatkozó információkat.




Az építés alatt csak kézi szerszámokkal dolgoztunk, az egyetlen elektromos kisgép egy fúró volt, amellyel az ajtó vasalatát és a bambusz hasítványokat fúrtuk elő. A 3-5 cm széles, kiszáradt bambusz hasítványok egy-két napos áztatás után is olyan kemények voltak, hogy az egyszerű szegezéstől nagyon könnyen elhasadtak. Nem állt rendelkezésünkre sem műhely, sem precíz elektromos szerszám; az elemeket, ácskapcsolatokat szekercével, vésőkkel faragtuk ki a földön, egymásra rakott faanyagon, vagy a már felállított szerkezeten.

Az építmény felületkezelésére három anyagot használtunk. Az oszlopok lábait több rétegben olajjal eresztettük be. Ez nem igazán környezetkímélő megoldás, azonban az egyik leghatékonyabb a faoszlopok élettartamának meghosszabbítására. A vázszerkezetet és később a teljes bambuszfelületet ásványi adalékkal kevert enyves, lakszerű felületkezelővel kentük le. Az ajtót és a lépcsőt élénk kék olajfestékkel mázoltuk le. Ugyanezt a kék festéket - kevert és hígított formában - nagyon sok helyen használják.

Az épület lépcsője három fellépéssel készült. Az európai lépcsőszerkesztéshez képest jelentős különbség a khmer házaknál, hogy jóval nagyobbak a fellépések, gyakran 30-40 cm közöttiek. A X-XIII. századi angkori kőépületek lépcsőinek sokszor még nagyobb a fellépése.

Összegzés

A biobudi projekt arra tesz kísérletet, hogyan lehetséges egy égető, társadalmi szintű problémára kézzelfogható, kevés anyagi ráfordítást igénylő választ adni. Egy non-profit szervezet - az Angkor Alapítvány - több mint másfél évtizedes helyi tapasztalata, a költségek közös viselése, a fiatal generáció szemléletének formálása, a közösen végzett munka mind olyan szemléleti alapok, amelyekre véleményem szerint lehet és kell is építeni. A munka tovább folyik, reményeim szerint a jövőben újabb projektekről adhatok hírt.



Borbás Péter