Éjjel mindig véresre vakarom a lábam, mert iciri-piciri kis bogarak kajálnak minket. Olyan picik, hogy egy szúnyog ló hozzájuk képest. Nem is látod őket, nem is érzed a csípésüket, csak egy idő után elkezd mindened viszketni. Nagy bogarak is élnek itt, kb. öt centi hosszúak és este a villanyfényre bejönnek a házba, a szobába, Kb. öt centisek és kövérek a százlábúak is és egyéb nagy fekete bogarak is mászkálnak a házban. Igyekszem nem észre venni őket :-((
Éjjel mindig ki kell mennem a WC-re, mert napközben rengeteg vizet iszom a nagy meleg miatt. Ma éjjel a szobám előtti falnál ez a kb. 25 cerntis béka üldögélt. Reggelre szerencsére elment...
A kb. 25 cm-es hosszú béka
Ma a már szokásos "disznózás", azzal a kellemes meglepetéssel, hogy most Louis, a spanyol srác szedte ki a disznószart az összes ólból, engem meg elküldött, hogy szedjek lehullott gyümölcsöket a kertben az állatoknak :-)
Ma délelőtt és délután is a dugványozó kiskertben gyomláltam ... már profi vagyok benne, de kissé már unom.... Itt nagyon könnyű kézzel gyomlálni, mert naponta többször esik néhány percig az eső,most a nyári évszakban, ezért mindig nedves a föld. Ezért is mondják, hogy itt minden megterem, meleg van, pára, vulkáni föld. Tényleg igaz, hogy ha ledugsz egy botot, az kihajt és fa lesz belőle - saját szememmel győződtem meg arról,hogy minden karó fává nemesül.
Tegnap megérkezett Stina, aki az akadémia vezetője és kitalálója. Már 2o éve csinálja, itt 5 éve van, de előtte az USA-ban, Afrikában Dániában is vezetett ilyen intézményt. Most egy kongresszuson volt Mexikóban, ahol arról tárgyaltak, hogy hogyan lehetne jobban segíteni a rászorulóknak, milyen új programokat indítsanak el? Tőle tudom,hogy itt, St. Vincenten tavasszal indul a GAIA program, ez már teljesen a fenntartható fejlődés lehetőségeivel foglalkozik majd itt.
Styna kedvenc foglalkozása a lovak tanítása. Négy lovunk van,ezek vadlovak voltak korábban és nem fogadják el az embereket, nagyon félnek. Halk szavakkal, lassú mozdulatokkal foglalkoznak velük és próbálják őket tanítani.
Naplemente St. Vincenten
Ma húst tudtam vinni Sovinak a partra, aki, mint kiderült, egy fa tövében, a gyökerek között él. Ez egy nyugodt, védett hely számára.
Odaadtam az ételt,de a környékbeli macsek és két szintén kicsi, de erős, jól táplált kutya is beszállt volna a vacsiba. Számítottam rá, és meg is történt a baj: Sovi még a macsektól sem tudja megvédeni a kaját, a két kutya meg összeverekedett a koncon. Szerencsére a büfé előtt üldögélő férfiak azonnal odajöttek segíteni és elkergették a két erősebb kutyát, így Sovi - a macskával közösen - megehette a vacsorát. Ismét felmerült a kérdés, helyesen cselekszem-e? Az egyik lány azt mondta, csukjam be a szemem, ne vegyem észre az éhező ebet, hiszen számtalan van belőlük a szigeten. Ez igaz, de csak Sovi útját keresztezem nap mint nap a strandra menet, így hát Sovi meg lesz mentve :-)))
Ő Soványka, azaz Sovi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése