Búcsúzunk

Ma hajnalig tartott az Afrika-team búcsúja.

  Az Afrikába készülő csoport az új, Ricmond Vale Akademy-s pólójukban léptek fel, s elénekelték a tábor egyik kedvenc dalát: One Love, one Heart - mindannyian velük énekeltünk :-)))

Az action-teamos lányok igencsak kitettek magukért, nagyszerű vacsorát csináltak, hatalmas sült hallal, gyümölcs-desszert, csokikrém, italok, banánleveles terítés


 Nancy érkezik elsőként a búcsú-estre az Afrika-team tagjai közül.
Ő az egyik legkedvesebb lány: csöndes, szótlan, nem sokat beszél, de sokat dolgozik, nagyszerű ételeket főz, rendszeresen süt süteményt a tábor lakóinak,s mindezt a kötelező munkáján felül, szeretetből teszi. Nagyon fog hiányozni, ha elmegy...

A három jó barát: Valentin, Maicon és Hektor, a latin fiúk egy csoportja bevonul. Ma is előadták kedvenc műsorszámukat, Che Guevaráról szóló dalt vonyítottak el /mert énekelni azt nem tudnak/.

Élő műsorral, videókkal, fotós vetítésekkel elevenítették fel az Afrikába készülő csapat elmúlt hónapjait - igazán megható volt. Stina, Jasper és a csoportvezető Alex is köszönetet mondott a kemény munkájukért, a tanulásért és kívánták, hogy boldogok legyenek Afrikában.

 Stina, a táborvezető megható szavakkal búcsúzott a fiataloktól, s többek között az afrikai életről mesélt nekik. Stina a világ több országában, s köztük Afrikában is dolgozott önkéntesként.

Díjátadás



Az estet közös dobolás illetve dob-tanítás zárta, s éjfél utánra már annyira fáradt volt mindenki, hogy a beígért táncestből semmi nem lett, mindenki elment aludni.
Most az egész ház csendes... A branchot megettük és mindenki visszament a szobájába, ki-ki alszik, olvas, de vannak olyanok is akik tanulnak... Az Afrika-team egyik tagjával beszéltem, s megkérdeztem, milyen érzései vannak most, hogy egy hét múlva elutazik több hónapra önkéntesnek a fekete kontinensre. Csak annyit válaszott: Itt az ideje...

Ma, a több napos vihar után hihetetlenül meleg van, még a kertbe, az árnyékba sem megyünk ki, olyan nagy a hőség. Később lemegyek a partra, fürdeni, mert csak az segít ilyenkor. Az a baj, hogy a parton nem lehet lefeküdni a meleg homokba, pihenni, napozni, aludni,mert azonnal százszámra ellepnek a sunflyjok és szó szerint elüldöznek.. Erre nem számítottam... Heverészni a parton - milyen szép is lenne....
Még a közeli Satóba sem sétált le ma senki - szemmel láthatóan mindenki túl fáradt...
Órák óta a hallban olvasgatok, csetelek az otthoniakkal és döbbentem figyelem, hogy a tanárok reggel óta folyamatosan értekezletet tartanak, azaz még ezen az egy szabad napjukon sem pihennek, hanem dolgoznak... Ez eddig fel sem tűnt... Még szerencse, hogy nem értem, mit főznek ki nekünk :-))
Stina, a táborvezető előbb hozott ki nekem egy pohár jéghideg gyümölcs-koktélt /összekevert különféle gyümölcsdarabkák/ amit ő jégkrémnek hív... Nem jégkrém, de nagyon jól esett...

A Ricmond Vale Academy díjkiosztó ünnepségén 

minden Afrikába távozó egy oklevelet kapott,melyen azt emelték ki, amiben a díjazott a legjobb volt :-)

 

 Az Equador-team müsora: itt éppen St. Vincent és a Grenadin Szigetek himnuszát éneklik garifuna nyelven  - a közönség állva tiszteleg az őslakosok emléke előtt

Az italospult előtt: Valentin. A választék: jeges víz, limonádé és karambola juice

 Akik sokat dolgoztak a mai estéért: Sandra /Chile/ , aki a terem dekorálásában segített, Sergio /Bolívia/, aki fiú létére egész nap a konyhában dolgozott, és Hynbien /Dél-Korea/, aki fotó-vetítést készített, azon túl,, hogy az Equador-team tagjaként többször is fellépett énekszámmal

 Az ünnepi vacsora: háttal Keiko és japán barátja, aki erre az estére a vendégünk volt. A srác 2 évig dolgozik itt Owiában, az Atlanti- óceán-parti halfeldolgozó üzemben, ahol még több japán munkás segít a helybelieknek

Vacsora közben: a képen Giroynak, az egyik dobos fellépőnknek a kisfia