Farewell - légy jó / a jövőben is/, barátom..... A fenti szám a tábor egyik kedvence, s most nagyon aktuális is, mert lázasan elkezdődtek az előkészületek a szombati búcsúztatóra, amikor is a nemsokára Afrikában induló csapattól köszönünk el...
Az Equador-team lázasan dolgozik, van egy nagyon jó ötlete a /magyar/ Krisztinának - meglátjuk, milyen sikere lesz... Nekünk, az egyesített lovász-farmer csapatnak is ki kell találnunk közösen valami dalt, vagy verset és előadni... Szóval, most lázasak kutatok a net-en valami szép után....
Mi mind őrültek vagyunk itt -mondta nekem az egyik esti beszélgetésünkkor Philippe, aki már nem mehet el a többiekkel Afrikába a masszív sörözése miatt :-(
Őrültek vagyunk, mert otthagytuk az eddigi életünket, elutaztunk a világ végére, egy ismeretlen kis szigetre, itt önként vállaltunk egy csomó korlátozást, fizettünk -fizetünk/és vagy dolgozunk sokat- azért, hogy aztán más országok szegényein segítsünk.. Milyen eredménye van az önkéntes munkának? Minek segítetek ismeretlen embereknek ismeretlen kontinenseken - kérdezték többen. Azt hiszem, nem az a fontos, hogy van, aki az itteni önkéntesek közül majd angolt tanít, vagy varrni, vagy komputer-kezelni - a lényeg, az a remény, amit ezek a fiatalok átadnak az ottaniaknak. Remény, hogy nincsenek magukra hagyva, reményt, hogy lehet jobb is, annál ami van. Egyszer, talán...
Nézem ezeket a fiatalokat a táborban, általában a húszas éveik végén, a harmincas éveik elején vannak, tanultak, dolgoztak már - s talán nem találják a helyüket... Elindultak a nagyvilágba, félretéve eddigi életüket, az önzésüket, a javakért folytatott küzdelmeket, otthagyva a barátokat,a családot. Nagyon érdekes sorsok, bár nem szoktuk egymást faggatni - de ők is tudják, én miért jöttem el otthonról és már én is tudom, hogy van közöttük aki gerillaként harcolt a hazájában és van aki az Amazonas dzsungelében fákat ültetett a helyi indiánokkal az elpusztított őserdő helyére, van aki nehéz, nyomasztó munkát vállalt Angliában azért, hogy összeszedje a pénzt, amibe ez a program, az utazások, a biztosítások, az Afrikába kötelező védőoltások kerülnek.
Nagyon jól érzem magam közöttük...
Tegnap az egyik húsz éves srác, mikor elmentem mellette, kezet csókolt nekem, hát elkaptam gyorsan és megpusziltam a fejét :-)
Most kaptam egy lánytól narancsot - eddig ezt még nem láttam itt- s én is hozok rendszeresen friss gyümölcsöt a malacól meletti kertből, s odaadom annak, akivel éppen összefutok. Apró, pici gesztusok ezek, de nagyon sokat érnek....
Ma délután - a szakadó eső miatt ismét lekvárt főztem. A fotó a második alkalommal készült, de most nem csak dragon-fruitból /sárkány-gyümölcsből/, hanem banánból és sárkánygyümölcs keverékéből főztem 14 üveg lekvárt. A lányok vacsorára sütit sütöttek, s most a régi és az új lekvárt kanalazzák rá a sütire és úgy eszik.. Nagyon hiányzik a fiataloknak az édesség, mindenre rávetődnek, amely egy kicsit is édes...
Elszánt tekerés... Levezeti a feszültséget, ha mondjuk kétezerszer meghajtod a bringát :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése