Minden nap vittem neki ételt, és egyszer már meg tudtam simogatni a fejét... Próbáltam megmenteni az éhhaláltól és az volt a tervem, hogy lassan-lassan megszelídítem, s akkor felcsalom hozzánk a bázisra, és meggyőzöm a táborvezetőt, hogy fogadjuk be. /Korábban is volt két kutya, de az egyik elpusztult. / Végül is Sovi, ahogy én becéztem Soványkát, nem éhen halt, hanem mivel beteg volt, attól múlt ki.
Azóta nem voltam a kis boltnál, de ma elhatároztam, hogy ha tudok, a többi soványságnak is fogok ételt vinni.
Ez az eset megerősített abban, hogy valamit tenni kell... Denis, az olasz lány bíztat, azt mondja, lehet,hogy én fogom elhozni a változást ebben a kérdésben a szigeten. De nem érzem magam felkészültnek a feladathoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése