Új kihívások

Ma volt az első komoly napom az irodában. Az adatbázis kezelő programmal ismerkedtem, szerencsére Lian, a lett lány nagyon szívesen segített. Nem vagyok egy nagy mágus az informatikában /sem, ahogy a technikai eszközök kezelésében sem jeleskedem/, így hát kicsit vacakoltam jobbra-balra. Lian rám nézett, és csak annyit mondott: D ont worry, Judit! /Ne aggódj, Judit/. S tényleg, itt nincs stressz, ha valamit elrontasz, hát akkor elkezded újra, máshogy... segít mindenki, kedvesen, nyugodtan.
A másik meglepetés akkor ért, mikor megláttam Stina és a többiek a-mailjait. Ezek szerint mindenkit, aki a jövőre induló fenntartható fejlődési képzésre jelentkezik, hozzám irányítanak. Szóval, ma már spanyol, szlovák, román és amerikai érdeklődőnek is küldözgettem leveletek - egyenlőre még sikerült lepleznem gyatra angol tudásom.
Ma az új táborlakók ismerkedtek a környékünkkel és máris egyesével v. csapatosan ugráltak le a közeli sziklákról a tengerbe. Én is elhatároztam, hogy megtanulom. Gábor, a magyar srác megígérte, hogy segíteni fog. Mondjuk, nem nagyon lesz mit, legfeljebb biztatni és lelket önteni belém - ez lesz a dolga.
Judit, a másik magyar lány is ezt teszi velünk:kiválóan beszél angolul és bár csak két napja érkezett, mégis, már minden nap beszél velünk és tanít minket Gáborral. Nagyszerű, hogy a táborban lévő mind a négy magyar nagyon jól kijön egymással és segítjük is egymást. Ma Judit bement a többiekkel Kingstownba vásárolni és hozott nekem ajándékba egy gyertyát... :-)
Erika, az amerikai lány okozta az egyik legnagyobb meglepetést. Amikor megérkezett, széles mosollyal, hófehér fogakkal helőzva, arra gondoltam,na, vele aztán nem fogok tudni miről beszélni, mert nem fogom megérteni az amerikai angolját. Ehhez képest mai napon többször vihogtunk együtt. Mint kiderült orosz apukája van aki Iránban nőtt fel és csak öt éve költözött az USA-ba, anyukája félig német, félig angol. Ez Amerika -bólogatott Erika, aki olyan szépen beszél, hogy minden szavát értem. Meg is dicsértem érte. Elmondta, hogy olyan környéken lakik, ahol rengeteg thai lakik, akik úgy érkeznek az országba, hogy egyetlen szót sem tudnak angolul, viszont három hónap múlva már vígan csacsognak a felszedett idegen nyelven. Engem is megdicsért, hogy jó az angolom :-) Persze együtt bábuskáztunk meg gyéduskáztunk, a többiek nagy ovációja közepette.
Gábor pedig az amerikai hard-core bandákkal ismertette meg Erikát és Carinát, akiknek nagyon tetszett, hogy nekem meg Ice T és 2Pac tetszik -el voltak ájulva azon, milyen informáltak vagyunk. Persze, nem álltam meg, hogy el ne meséljem, kiről kapta nevét 2Pac, a meggyilkolt amcsi repper. Egy kis mese az inka birodalomról, meg Tu Pac Amaruról, a szintén meggyilkolt inka királyról.... Szóval, így okosodunk itt és tanuljuk egymás vagy más nyelvét és kultúráját...

A lányok a sziklánál, Richmond

Gábor, a magyar srác a tengernél. Ő rendkívül népszerű a helyiek körében a kopasz feje, a fülbevalói és a fehér bőrét borító rengeteg színes tetoválás miatt

A sziklán üldögélve, még ugrás előtt. Az előtérben Alice,az egyik legszebb brazil lány, s hát hol is lakhatna másutt, mint Rio de Janeiroban....
Alice kiválóan beszél az anyanyelve /portugál /mellett angolul és spanyolul is.

A képeket Jonathan Munoz készítette.