Elszakadás: a kis sárga repülő eljött értem.

 

Akikor Dwait kivitt az Union szigeteki reptérre, amely a kezdete volt annak a majd két napos útnak, melynek végén megérkeztem Budapestre, s feltünt a kis sárga repülő, bizony sokkot kaptam... Kísérőm nem értette, mi ebben az olyan érdekes? Nevettem,integettem és bizony elszorúlt a szívem.
A kis sárga /színű/ repülő, amely vagy tizenötször húzott el fölöttem Richmondban, St. Vincent szigetén, jelezve, hogy indulnom kell... itt volt...
Előtte még egy érdekes szituáció történt: mikor a motorcsónakban kinyitottam a táskám, a szél kikapta a pénztári igazolásomat, melyen csak annyi szerepelt, hogy bebizettem egy utazási irodában 120 Kelet- Karibi dollárt, elfújta a szél s azonnal elnyelte a tenger.. Lehet, hogy mégsem kellene hazajönnöm? -ez volt az első gondolatom.
Dwait megnyugtatott, nem lesz semmi gond. A reptéren persze nem így gondolták: nincs repjegyem, nincs igazolásom az árának a befizetéséről - tehát a legtöbb, amit tehetnek értem, hogy újra kifizetem a jegy árát. Dwait erre keresetlen szavakkal illette St.Vincent és a Grenadin szigetek turisztikáért felelős miniszterét - mármint, hogy minek szórakoznak a túristákkal - mire a jegykezelő megadóan bólintott és adott egy repjegyet :-)
Három szigeten is leszálltunk, mire megérkeztem a kiindulópontra, St. Vincent szigetére, ahol az Indian Bay-en a Coconout szállóban töltöttem egy éjszakát. Döbbentem tapasztaltam, hogy a fővárosnak, Kingstown-nak is milyen szép és romantikus tengerparjta van. S ráadásul a Coconout Hotel szemben volt a térség egyetlen magán-szigetével, Junion Islanddal, ahova szintén szerettem volna eljutni, bár nem ajánlották, mert csak öt csillagos szállodák, szobák vannak ott. Sétálni biztos, hogy ingyen is lehet - hessegettem el az akadékoskodókat, s így tudtam meg, hogy a helybéli lakosok a lábukat sem teszik be erre a szigetre :-)

Még néhány emlék a Grenadinokról:

Búcsú a strandolástól

St. Vincent és Grenadine-szigeteki Munkáspárti kocsma :-)

Dwaitnak hosszú és nehéz volt ez a három nap :-)

Az utolsó kártya-parti: Jutka, Papi és Harris kapitány

Az elárvult Ocean Panic

Karibi kék - kedven színem :-)

Union szigetek, egy ház fala: Bob Marley portréja

Búcsú Harris kapitánytól :-(

Tengerparti bár Union szigeten. A bár előtti mesterséges öbölben kis fekete cápák úszkáltak....

... és a kis sárga repülő elindult velem...