Kis sárga repülő

Múlt héten csütörtökön reggel negyed hétkor, amikor kimentem a fitness-teraszra szoba-biciklizni /lehet elájulni, barátaim, mire nem vetemedek itt /, még maradéktalanul boldog voltam. Tíz perc múlva megjelent a hegyek között egy kis sárga, kétszárnyú repcsi és egyre közelebb és közelebb kőrözött a sulink felé. Egy idő után rájöttem, hogy a banánültetvényeket permetezi /nesze neked organikus növénytermesztés!/. Mikor a mellettünk lévő ültetvényt úgy szórta meg, hogy a hegy felől mélyen lehúzva, szinte súrolta a banánok tetejét, majd felhúzta a gépet a tenger felett, kirohantam a suli előtti szabad térre és vad integetésbe kezdtem, annyira szép volt ez a művelet, amit vagy ötször megismételt a pilóta. Minden alkalommal vadul integettem neki és eldöntöttem, hogy megkeresem, és ráveszem, hogy vigyen fel magával repülni és húzzon ki velem a tenger felé... Úgy tűnik, a pilótának tetszett a lelkesedésem, ugyanis elkezdett egyre közelebb és közelebb jönni az épületeink felé, s végén már előttem húzott el, majd a házaink fölé is berepült- hatalmas zajt csapva. Minden alkalommal éljeneztem és integettem :-) Ezt a manővert kb. 15-szor megcsinálta a pilóta, ami nagyon meglepett, mert nagyon drága itt a szigeten a benzin /vagy gázolaj? fogalmam sincs mit tankol egy ilyen kis gép/. Fénymegadó Szép Judit ez idő alatt az emeleti teraszon jógázott és ő is döbbenten nézte az attrakciót /s persze, később bejelentette igényét, hogy ha leszervezem a pilótával a repülést, akkor abban ő is részt szeretne venni :-)/ Ketten együtt megbeszéltük, hogy ez olyan hihetetlen esemény volt /két és fél hónap után most először láttam repülőt a szigeten/, hogy a sárga repülő a boldogságomat jelképezi :-)
Másnap összevesztem a táborvezetővel majd a társával, szombaton újra a tárborvezetővel, vasárnap-hétfőn feküdtem a szobámban, mert nagyon pocsékul éreztem magam több ok miatt is. Ma kedd este van és mosolygok, és megnyugodtam. Ma reggel egy órát beszélgettem a táborvezetővel és megmondtam neki: úgy döntöttem, hogy nem maradok itt tovább, mert elfogadhatatlan számomra az a módszer ahogy bánik velem és úgy érzem, hogy az út, amelyen ő jár következetesen, immár négy és fél éve, az nem az én utam. A beszélgetést Szép Judit tolmácsolta egy órán keresztül, amely nagyon nagy segítség volt mindannyiunknak. Stina azt akarta, hogy menjek vissza a farmra dolgozni, mert most kezdik rendezni az egyébként elhanyagolt területet, s cserébe felajánlott számomra még egy szabadnapot /itt egy pillanatig meginogtam.../. De nem maradhatok, mert Stina arról is biztosított, hogy bármikor megváltoztathatja a véleményét és sosem lehetek abban biztos, hogy amit mond, az úgy is lesz... Jééééééé... milyen érdekes... Ezek után biztosan tudtam, hogy el kell mennem.
Számomra az egyik legfontosabb érték, hogy valakiben megbízhatok és tudom, hogy amit mond, azt minden körülmények között betartja... Aki nem ilyen, azzal nem akarok együtt dolgozni.
Szabadulásom örömére ma bementem Guguval a fővárosba és vígan soppingoltam Judit pénzén :-) Sikerült ajándékokat vennem az otthoniaknak :-) és megebédeltünk egy helyi étteremben, majd a város legjobb fagyizójában fagyiztunk - mindezt kölcsön pénzből :-) Hazafelé gyalogoltunk, mikor elkapott a trópus eső, de ez nagyon jó érzés volt... Mire hazaértem a táborba, mindenki tudta, hogy elmegyek és nagyon sok szeretettel, öleléssel, puszival fogadtak és sajnálták, de teljesen megértették, hogy miért döntöttem így. Ezt az itteni dolgozók is elmondták. Szóval, most már csak a repjegyem és a további napok kellemes eltöltését kell megszerveznem, no meg a közelgő búcsú-partimat, melyet Liannal, a lett lánnyal együtt fogok rendezni. Lian két év után indul haza, pénteken hajnalban - s az utolsó éjszakát ébren fogjuk tölteni :-)
Ma már tudom, a kis sárga repülő 15 berepülése fölém azt jelentette: itt az idő, indulj el :-

)

Ezen a képen Gugu látható, amikor szakadó esőben kirándultunk. Gugunak éppen újra volt fonva a hosszú raszta haja - s ennek védelmében nylon-zacskóval tolta le a túrát... Erről már írtam korábban, de a legjobb fotók még hátra vannak:-)

Café Soleil, Kingstowv. Gugu és Jutka

Vacsora előtt még egy dobtanulást beiktattam Elvissel, de hiába... Tíz perc után feladtam, mert nem tudtam odafigyelni a ritmusra... Talán túl sok minden volt a mai napon :-)

Elvis és Jutka