Egy ideje már nem írom a karibi blogom, hiszen hazajöttem... De ma rápillantottam, s mivel 5005 megnyitást mutat a számláló, azaz még most is sokan belenéznek, úgy gondolom, folytatnom kell... Annál is inkább, mert a gyerekeim arra buzdítanak, hogy én magam szervezzek egy önkéntes-képző tábort, akár itthon, akár külföldön :-) Tényleg megható, hogy azt hiszik rólam, hogy én erre képes vagyok... És igen, képes vagyok, én is azt gondolom :-)
Dávid fiam szerint, aki már vezetett valaha életében ifjúsági tábort és ott úrrá tudott lenni a felmerülő problémákon /én csináltam ilyet/ , annak már meg sem kottyan elkényeztetett nyugati fiatalokat lenyúlni havi sok száz dollárral egy önkéntes képzőben... Huhhh.. azért ez a mondat szíven ütött...
De nézzünk csak körül.... hogyan is zajlik ez a világban? Legnagyobb meglepetésemre a magyar HVG-ben találtam egy nagyon aggasztó cikket a Humana nemzetközi szervezetről. A dolog érdekessége, hogy ahol én voltam, az RVA-ban, St.Vincent szigetén, szintén a Humanaval társult. Nem tudom, mi az igaz a cikkben leírtakból, bár a HVG egy elismerten korrekt gazdaságpolitikai lap, nagyon ritkán téved. Íme a cikk:
Forrás:www.onkentes.hu
Használtruha-biznisz és jótékonyság
Piramisjáték, pénzközpontú szekta – így jellemezték a Humana karitatív hálózatot a magukat átverve érző egykori önkéntesei.
„Főképp érzelmileg zsarolnak” – írta a HVG munkatársának a Humana People to People nemzetközi segélyszervezet volt magyar önkéntese. Ő és egy másik volt önkéntes, egy fiatalember, aki szintén neve elhallgatását kérte, egyformán festette le a Humana bonyolult szervezetét. A tevékenység dióhéjban: idealista fiatalok ingyenmunkájából üzleti hasznot kovácsolni, közben segély gyanánt aprópénzt juttatni a fejlődő országokba, elsősorban Afrikába és Indiába. A bevétel másik forrása a konténeres ruha gyűjtése, ami élőmunkát sem igényel.
A mindennapokban használtruha-kereskedésként ismerni a hálózatot, amelynek glóbuszos logója utal a karitatív „fedőtevékenységére”. A Humana negyven országban van jelen, Budapesten hat üzlet működik ezen a néven, főképp másodvonalbeli plázákban, például a Flóriánban vagy az Árpád üzletházban. Másodkézi kereskedéshez képest – például a „kilósbutikokkal” összevetve (HVG, 2011. január 29.) – nem adják olcsón a portékákat, amelyeken pedig olykor alaposan meglátszik, hogy viseltesek. A HVG-nek nyilatkozó önkéntesjelöltek elmondták, hogy miután jelentkeztek – mindketten internetes hirdetésen találták a lehetőséget –, fejtágítón vettek részt Budapesten egy angyalföldi irodaházban, majd regisztrációs díj címén be kellett fizetniük 90 ezer forintnak megfelelő dán koronát. Ezenfelül nagyjából nyolcezer eurót kellett előteremteniük, felét tandíjra, másik felét a majdani afrikai út költségére.
A tandíjat a jobb módú, főképp Nyugat-Európából, illetve a Távol-Keletről érkezett önkéntesek általában kifizetik, aki azonban ezt nem tudja vállalni, az ledolgozza az összeget. Utóbbi módszert gaiának nevezik a mozgalomban, a magyarok általában így indítanak. A férfi 2006-ban, a hölgy 2009-ben kezdett, mindketten Angliába, Birminghambe kerültek (az útiköltség őket terhelte). A lánynak további érdeklődőket kellett toboroznia; ha olyat talált, aki kifizette a tandíjat, azért 300, ha „gaiázót”, akkor 150 fontot írtak jóvá a tartozásából (pénzt nem látott, de ennivalót és szállást kapott). A fiú – aki párjával együtt dolgozott – használt ruhákat gyűjtött a városban, ezért zsákonként 5 fonttal csökkent a hátraléka. Neki Angliában még minden rendben lévőnek tűnt; keményen dolgoztak, de ezt vállalták. Kérdezték ugyan, hogy a szervezők mire fordítják a pénzt, de beérték a ködös válaszokkal. Voltaképpen futottak a pénzük után – emlékeznek.
A tényleges „képzés” Dániában, a német határhoz közel, egy Holsted nevű, pár ezer lelkes településen folyt. A tanulás része volt az utcai koldulás, ami a hajléktalanújságok magyarországi árusításához hasonlít: a Humana reklámanyagával felszerelkezve szólítottak le embereket, a pénzt beadták a közösbe, majd az összeget jóváírták. „Nem ment könnyen, a dánok ismerik a Humanát, és nincsenek jó véleménnyel róla” – tapasztalta a fiatalember. Onnan utaztak egy alkalommal az egész rendszert irányító Tanárcsoport központjába, ahol egyértelművé vált az eddig csak sejtett szektajelleg. Kiderült, hogy a piramisszerű szervezetben annál jobban „kereshet” valaki, minél korábban jelentkezett, ám a pénz még a tanárok esetében is virtuális marad: a közösből annyit kapnak a szükségleteik arányában, amennyit a vezetőség megszavaz nekik. A magyar önkéntes emlékszik egy portugál fiúra, aki Birminghamben még igazi mókamester volt, majd Dániában fokozatosan olyanná vált, mint egy robot, később bejelentette, hogy belépett a Tanárcsoportba. A magyar fiú és párja kalandos konspirációt követően lelépett az egyre nyomasztóbb intézményből. Lány informátorunk maradt, és el is jutott Malawiba (ami bő tucatnyi jelentkezőből egy-kettőnek sikerül), ott azonban ismét koldulásra akarták kényszeríteni, de ezt már nem tűrte.
Magyarországon eddig senki sem firtatta a Humana ügyeit, holott Dániában büntetőeljárás folyt ellene. Máshol is felfigyeltek rá a hatóságok: Norvégiában parlamenti vizsgálat alatt álltak, Szlovéniában tilos kitenni a ruhagyűjtő konténereit, akad német tartomány, ahonnan kitessékelték a társaságot. Szlovákiában pedig tévésorozatban leplezték le tevékenységét. Ausztriában is közel a vihar. A Datum folyóirat két tényfeltáró írást szentelt a szerinte a karitatív tevékenységet vaskos üzleti haszonnal keverő világszervezetnek. „A Datum pár ezres példányszámú értelmiségi újság, ha rájuk hivatkozik, nincs miről beszélnünk” – próbálta lerázni ingerülten a HVG bécsi tudósítóját Henning Mörch, a Humana ausztriai alelnöki rangú főpénztárnoka. A szervezet 25 éve Ausztriában dolgozó dán illetékese írásban végül mégiscsak adott szűkszavú válaszokat, amelyekből az derül ki, hogy 40 országban vannak jelen a karitatív ruhagyűjtők, egyik központjuk Genfben, a másik a zimbabwei Shamvában található.
„1993-ban figyeltem fel a Humana-konstrukcióra” – így Friedrich Griess, a Bécs város támogatását élvező Szektaveszély elleni osztrák társaság nevű szervezet alelnöke. Ő ugyanazt állítja, amit a Datum vagy éppen a Mike Durham brit újságíró által alapított tvindalert.com nevű honlap, hogy a Tanárcsoport néven ismert szervezet a nyolcvanas években váltott át világmegváltásról haszonszerzésre, és fogott bele a Humanával a használtruha-biznisz világméretű kiépítésébe. Ausztriában például, ahol 1340 konténerbe dobhatja a segíteni vágyó lakosság a megunt textíliáit, a társaság 4700 tonna használt ruhát gyűjtött össze 2009-ben, és a 11 Humana-boltban 3,5 millió euró forgalmat csinált.
A magyarországi számok szerényebbek: a tíz éve létrehozott budapesti Humana Kereskedelmi Kft. 2009-ben 332 millió forint árbevétel mellett 4,2 milliós nyereséget könyvelt el. A pénzből újabban egy fillér sem jut el Afrikába, a litván Humana People to People Eastern Holding tulajdonában lévő kft budapesti főnöke, az egyéb textilkereskedő vállalkozásokat is futtató Sivóné Kiss Edit úgy tolmácsolta felettesei válaszát a HVG-nek, hogy a válság miatt megcsappant vásárlóerő ezt nem tette lehetővé, igaz, magyar karitatív szervezeteknek adtak át használt ruhát, tavaly 48 ezer kilót. Az ausztriai 3,5 millió euróból pedig csak 4,7 százalék jutott afrikai, indiai – és az utóbbi időben Latin-Amerikára is kiterjedő – programokra. A többi – ahogyan Henning Mörch a Datumnak magyarázta – üzemköltségekre, személyi kiadásokra ment el.
Hogy a Humana költ karitatív célokra, azt nem vitatják sehol a világon. Csak éppen a töredékét a begyűjtött pénzeknek, amelyek nagy része állítólag vállalatok százain át forog a világban, megmártózik adóparadicsomokban, majd kiköt a Tanárcsoport mesés mexikói birtokán. A mozgalom vezetője, a dán Mogens Amdi Petersen 2003–2006 között Koppenhágában a vádlottak padjára került, de az elsőfokú tárgyalás, amelyet adócsalás és közpénzek elsikkasztása miatt indítottak ellene és társai ellen, felmentéssel végződött. Ezután a már 71 esztendős Petersennek nyoma veszett. Egyedül a Tanárcsoport szóvivőjét, Poul Jörgensent sikerült bíróság elé állítani és két és fél évre leültetni. „A Petersen teremtette szervezet valaha a maoizmust akarta elterjeszteni a világban, tagjainak le kellett mondaniuk magánéletükről, fizetésüket be kellett szolgáltatniuk, a hét minden napjának minden órájában a csoport rendelkezésére kellett állniuk. Ellenvéleménynek soha nem volt helye” – indokolta Griess, miért tartja a karitatívnak látszó szervezetet szektaszerű képződménynek.
FÖLDVÁRI ZSUZSA/BÉCS, RÁDI ANTÓNIA
Forrás: HVG online:http://hvg.hu/hvgfriss/2011.08/201108_hasznaltruhabiznisz_es_jotekonysag_human_pr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése