Egy hónappal később...

Ma egy hónapja éppen, hogy hazatértem a Dominikai Köztársaságból... Nagyon jó volt megérkezni, de hamar elszállt a lelkesedésem.Miután megszeretgettem a fiaimat, a családtagjaimat,a barátaimat és a kutyáimat, elkezdtem lelkesen körülnézni itthon. Elsősorban munkát kerestem - de semmilyen értékelhető ajánlat nincs itthon. Több barátom is azt állítja, hogy most még inkább csak úgy tudsz elhelyezkedni,ha egy ismerős beajánl valahova.. Tisztára, mintha az 1920-as években lennénk. Nos, akkor gyerünk tovább. Lelkesen keresni kezdtem az angol nyelvterületen, leginkább Nagy-Britanniában található állásokat. Magyar ügynökségek web-lapjait böngésztem, velük konzultáltam és angol lapokat is nézegettem. Sőt, egy Angliában élő, éppen itt pihenő barátomat is nyaggattam, nem is beszélve egy vidéki barátom Londonban dolgozó fiáról. Összesítem az infókat: -Angliában van munka, egy normális, angolul beszélő fiatal kb. egy hét alatt el tud helyezkedni. Közeledik az olimpia, azaz tutira van munka. Aki nem tud angolul, annak necces elindulni, akinek nincs pénze arra,hogy legalább egy hónapig kitartson,az el se induljon. Nekem ez a két feltétel nagyjából adott- viszont 56 éves vagyok és ezért nem kellek... Nagyon elmentem volna Skóciába ruhabegyűjtőnek az ottani kertvárosba - de csak 45 éves korig vennének fel, miközben a lehető legalacsonyabb bérért kellene dolgozni. Állítólag ez a kinti munkaadó feltétele, amely szerintem törvénytelen és diszkriminatív. Tavaly napi 8 órát dolgoztam,heti hat napon át a tűző karibi napon farmerként - és bírtam... Sőt, senki nem kérdezte, hogy bírom-e? Skóciában szerintük nem lenne erőm a háziasszonyok által összekészített használt ruhát begyűjteni egy négy tagú csapat tagjaként, gépkocsival... Érdekes.... Esetleg felvennének Angliába bejáró házi gondozónak, bár ott is 55 év a korhatár, de talán egy-két évet még elnéznének :-) Olyan kevés a jelentkező erre a nehéz munkára... Viszont az angol középfoknál is jobb nyelvtudást kérnek... Ami viszont nincs meg... S így továbbb...