Bequia Water

Hát eljött a nagy nap... A Rose Hall-i dobosok St.Vincent szigetéről itt léptek fel, Bequia szigetén, két napig. Ketten közülük életükben először voltak itt,mintegy egy órányi járásnyira komppal, egy másik szigeten, amely a saját országuk része, kiindulópontja a Grenadine-szigeteknek.. Három férfi közül ketten még sosem voltak itt... Ez bizony eléggé meglepett... Egyikük kb. 35, a másik több, mint 50 éves... Egy általános iskolás gyerek otthon előbb eljut Nyíregyházára Budapestről, vagy fordítotva, Nyíregyházáról a magyar fővárosba, mint ezek a felnőtt férfiak. Néhány héttel ezelőtt, amikor Rose Hallban éltem, St. Vincenten, s ábrándos szemekkel ecseteltem a Grenadine szigetek szépségeit - ahol két évvel ezelőtt már megfordultam, mintegy 8 szigetet járva végig- nem értettem, miért nem lelkesednek velem, s egyáltalán, mikért hallgatnak??? Számomra sokkoló felismerés volt ez, hogy ezek az emberek kb. a lábukat nem tették még ki a szüőfalujukból.. Nekik tényleg a falujuk jelenti az egész világot, még akkor is, ha két évvel ezelőtt fellépni már eljutottak Kanadába és Venezuelába is... s mégis... a saját országukhoz tartozó több mint 30 Grenadine szigetek egyikén sem jártak még.. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb nálunk Magyarországon az oktatási rendszer, igen, milyen jók a kötelező tanulmányi kirándulások, a nyári, téli táborok, a síoktatás és minden más, amely kimozdítja a gyerekeket.. S erről jut eszembe, hogy bár ez egy volt angol gyarmat, mégis, az oktatás gyenge. Formálisan ugyan utánozza az "anyaországot", pl. kötelező az egyenruha, és nagy tiszteletben vannak a tanárok, helyi viszonylatban nagyon jó fizetést kapnak és egyáltalán, kapnak fizetést és van társadalombizotsításuk is... míg ez utóbbiak itt nem jellemzők. Nagyon sok embert ismertem meg, aki alig tud írni, olvasni, vagy csak lassan, vontatottan.. Hogyan is érthetnének meg nagyobb összefüggéseket??? Láttam, tapasztaltam hogy a vidéki családok otthonaiban olyan TV készülék van, mely csak zavarosan tud adást fogni - előfizetés, antenna nincs. Rádióhallgatást nem tapasztaltam, illetve de, igen... Az egyházi műsorokat iszonyatos hangerőn hallgatják mindig, már hajnaltól kezdve, általában a nők. Nagy kereslete van a másolt DVD-knek, virágzik az illegális forgalmazás. 5-15-20 kelet karibi dollárért /az alacsonyabb ár a helyieknek, a magasabb ár a turistáknak van/ filmeket, illetve helyi vagy karibi zenéket lehet venni. S megdöbbentő, de a nők a másolt DVD-ken egyházi felvételeket nézegetnek otthon, sokat, sokszor ugyan azt. Mintha ez lenne az egyetlen szórakozás.... Már több kört - férfiakat- megtanítottam az olasz UNO kártyával játszani és borzasztóan élvezte mindenki. Itt néhányan játsszák a hét lapos römit, de nők sosem - engem kivéve... Talán a kártya az ördög bibiliája??? A nők távoltartják magukat tőle, mint ahogy pl. a lottó-szelvény vásárlásától. Én persze azonnal vettem többször is lottót, hátha nyerek dollár százezreket, még ha karibi dollárban is /1 a 2-höz arányban van az amcsi dollár a helyihez, azaz 1 amcsi dollár ér két helyi, kelet-karibi dollárt /, egyszerű átváltani... Sajnos, itt Bequián megtapasztaltam, hogy a turistákat szívesen lehúzzák, minimum dupla árat számítanak fel. A legnagyobb rablók persze itt is a taxisok... De ha kiismered magad, utána már könyebb boldogulni, elosztod kettővel az ajánlott árat, oszt jó napot :-) Visszatérve a Rose Hall-i dobosokhoz, s nem a zenéjükről, mert arról később írok: sétáltunk a parton, fürödtünk a tengerben, ettünk, ittunk a helyi kocsmában, élvezték a helyiek érdeklődését és igen , jól érezték magukat... Nekem meg mindig elszorult a szívem,hogy én itt, több ezer kilométerre a hazámtól milyen otthonosan mozgok, ők meg a saját hazájukban szinte idegenek... Más világ.. Más St.Vincent, az ottani főváros, az ottani klíma, az ottani gondolkodás, és más az itteni vidám, laza és drága túrista élet... Mint megtudtam a bequiai őslakosok kihansúlyozzák, hogy ők nem st. vincentiek, vélhetően lekezelik és lenézik az ottaniakat. Mint a házigazdám felesége is elmodta, ott bűnözés van és problémák, itt meg mindenki nyugodtan él. Itt a házak ajtajai nyitva álltak -míg odaátról nem jött egy csomó vendégmunkás ide dolgozni - s azóta már itt is zárják az ajtókat. Odaát, St.Vincenten sok nyitott házat láttam, amit nem zártak a tulajdonosok, de igazából, nem is volt mit ellopni onnan.....tkp. nincs semmilyük.. Élnek egyik napról a másikra. Nincs jövedelem, nincs társadalombiztosítás, nincs elérhető - mert drága!!- az orvosi ellátás. Sok fogatlan ember - olyanok, akiket még életükben nem látott orvos, vagy fogorvos.. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen szerencsések vagyunk mi otthon, Európában..... Innen nézve nagyon gazdagok, nagyon boldogok és nagyon szerencsések vagyunk.........................................................