Forrás: wikipedia.org.
Henri Cristopher, az első haiti király itt, az északi parton, Cap-Haitientől nem messze hatalmas erődöt és kastély építtetett az 1800-as évek elején, francia mintára. A Citadella és a kastély ma az UNESCO világörökségének része.
Volt szerencsém meglátogatni ezeket a romokat. Vendéglátóm ragaszkodott ahhoz, hogy felgyalogol a hegyoromra, én viszont lelkesen fogadtam az ötletet, hogy pónival is megtehetem az utat. Ennek azért is örültem, mert magas-sarkú szandálban kellett volna felbaktatnom a köveken - és ez nem vonzott. Még a faluban megállította a kocsinkat a helyi srác, és felajánlotta, hogy 30 US dollárt idegen-vezetőnk lesz. Én kissé sokallottam az árat, de István ki akarta próbálni,mennyire felkészült a srác, ugyanis az egész országban alig van turizmus, mint ahogy semmilyen más gazdasági ágazat sem működik. Néhány japán, francia, német persze vetődik errefelé, de ez édes-kevés. A kormányzat idecsalogatná a turistákat, de semmilyen infrastruktúra nincs, még úthálózat se nagyon.
Igaz, most éppen kormány sincs, mert ismét lemondott a miniszterelnök, a miniszterek meg szétszéledtek....
Viszont nemrégiben megalakult a turista-rendőrség, ami igen hasznos lehetne, mert itt a turistákat a helyi kisvállalkozók: árusok és egyéb népek, valamint a kolduló gyerekek megrohanják és ez eléggé kellemetlen... Mindenki szeretne egy kis pénzt szerezni - de ez eléggé rémisztő egy idegennek.... Viszont olyan szuper, kézi készítésű, kétfejü, kéttörzsű babákat árultak itt a helyi asszonyok, hogy rögtön kellett vennem kettőt.. István eléggé rezignált volt, mint mondta, ezeket harmad áron vehettem volna meg lent, Cap-Haitienben a piacon... Ja, ha engedné, hogy kitegyem a lábam az utcára... De nem engedi, mert félt, hogy egyedüli fehér nőként bajom eshet... akár fényes nappal is .-(
A tUrista-vezető srác végül jó választásnak bizonyult. Elmondása szerint öt nyelven beszél a helyi kreollal együtt. S bár az angolja nem volt kifogástalan, de végleten lelkesedéssel és türelemmel mesélt népe történelméről és az építményekről. Mivel az ENSZ /UN/ többek között a turizmus fejlesztésére is szánna támogatást, István örömmel látta, hogy van legalább egy valaki, aki tud valamit... Ez azért is fontos, mert a karibi útikönyvek nem írnak Haitiről, mintha nem is létezne. Jó lenne néhány lelkes embert összeszedni és kiképezni őket arra,hogy turista-vezetők legyenek ... Valahol el kell kezdeni... Istán elkérte a srác telefonszámát - telefonja persze nincs, hiszen ő is helyi szegény, de megadta a fiú az ángyának a bángyának a számát - itt elérheti István, aki most abban töri a fejét, hogy hogyan lehetne tenni valamit a térség turizmusáért... Lehet, hogy ez lesz a következő UN projekt, amelyet egy magyar visz /ismét / sikerre?????
Úton a Citadellára póniló hátán. Eleinte annyira rettegtem a botladozó paci hátán, hogy többször is majdnem leestem..../ A lovacska egyszer térdre is rogyott alattam./ Lefelé már nem is akartam lóháton jönni, de szerencsére a kísérőim biztattak, így hát szerencsésen vettem ezt az akadályt is :-)
A Citadella tetején - ismét fehér szoknyácskámban. Mivel csak 3-4 napra akartam átjönni körülnézni, ezért egyetlen sortot és egy fehér szoknyát hoztam magammal - ez utóbbit reprezentációs céllal. Vendéglátóm viszont nem javasolta a sort viselését, mert ez esetleg kellemetlen helyzetbe hozhatott volna, ezért gyakorlatilag mindenhova, de szó szerint: a baptista kolera-kórházba, a piacra, a strandra, az éttermekbe és az óceánpartra, s itt a Citadellára is Hófehérkeként mentem :-)
Igen.... a kolera-kórházról muszáj írni néhány mondatot... Én,aki nem fosok attól, hogy bárhol, bármit lefényképezzek, nem volt lelkem ahhoz, hogy a Cap-Haiteienben működő baptista misszió kolera-kórházában fényképezzek... Mondjuk, eléggé váratlanul ért, hogy a telepet vezető angol házaspár nőtagjával, Renincával csak úgy, minden előzetes figyelmeztetés nélkül besétáltunk a kolera-kórházba.... Rajtam szandál volt, Renincán papucs, oszt átsétáltunk Haiti egyetlen, kerítéssel körülvett kolerakórházán... Erre csak akkor jöttem rá igazából, amikor kifelé jöttünk -akkor láttam meg a kolera feliratot, meg hát vagy öt ember várt ránk, hogy fertőtlenítsék a lábbelinket, hogy ne hurcoljuk tovább a fertőzést... Hát, nem vagyok egy beszari alak, de azért megkérdeztem Istvántól este, amikor találkoztunk, hogy mizu a kolerával??? Megtudtam, hogy itt ez nem nagy cucc,mármint,hogy eléggé rendszeres s a két évvel ezelőtti földrengést követően nagyon sok ilyenféle megbetegedés volt. Mára azonban az országban lévő kolera-kórházakat a nemzetközi szervezetek felszámolták- s most itt, Haiti északi részén működik az egyetlen kolera-kórház...Ennek következtében az ország összes részéről, de főleg a délen lévő főváros, Port-aux-Prince felől az összes kolerás errefelé vándorol, mert tudják, hogy itt ellátást kapnak... Ja, és mellesleg fertőznek útjuk során másokat .....
Olvastam Marquez nagyszerű regényét, a Szerelem kolera idején-t --- és hát... némileg aggódom... De Reninca mosolyogva megnyugtatott: aki elkapja a kolerát és nem hal bele hip-hop, azt két napi gyógyszeres kezeléssel meg tudják gyógyítani itt Cap-Haitienben - s visszatérhet a normális életbe...
Hát... rögtön eszembe jutott, hogy nekem semmilyen védőoltásom és gyógyszerem nincs itt... Nem azért, mert barom vagyok, hanem mert otthon kérdeztem,hogy kell-e vmi védő-oltás a karibi térségbe, s azt mondták, hogy nem.... Na, viszont arra nem számítottam, hogy hiába van itt, Hispanolia szigetén Haiti, a világ úgy tekint erre az országra és erre a népre, mint ha nem is létezne... Istvánnak, a magyar békefenntartónak tucatnyi oltása van - igaz, ő Afrika számos országában dolgozott már. Megnéztem a magyar Wikipédiát, hogy mizu, /mizu? mizu? mizu?????/, s az azt írta, hogy többféle védőoltás kell, mielőtt valaki belép Haitibe... Hát hurrááááááááááááááááááááááááá,,., Nekem egy sincs..........
Ezt ellensúlyozandó viszont at moment itt ülök Haiti óceán partján, fehér, száraz bort iszogatok, nézem a hullámokat és írom a blogom... Szerintem, ennyi éppen elég védelemnek :-)
Egy kakukk-tojás itt: a citadellából lefelé beleszaladtunk a falu karneváljából. A kocsiból készült ez a kép
A San Souci kastély a párizsi kis-kastély mintájára épült - romosan is grandiózus építmény. Hatalmas területen iszonyatosan nagy épület. Ilyeneket látva a világban, mindig elképedek, azon, miért volt erre szükség??? Haiti első királya építtette magának, miután legyőzték Napóleon sógorát, felszabadították magukat a rabszolgatartás alól, s mi volt az első dolguk?? Fent a fenébe, a hegyen hihetetlen francia kastélyt építeni... Nos, ha én királynő leszek, biztos nem teszek ilyen... Nem szipolyozom majd ki az országomat, a népemet, a földemet!
Lelkes idegenvezetőnk a kastélyban álló szobor-torzóval - most éppen ez a kedvenc képem!
Szürke-vörös: pillanatfelvétel a citadellán
Távlatok....
Az udvaron több ezer több mint kétszáz éves ágyúgolyó van felhalmozva... Nem bírtam ki, hogy ne csücsüljünk az egyik kupac tetejére :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése