Karibi zöld: 21. Dominican Rep.:Konfliktus-kezelés

Az angol úrral a Típico la Bomba bárban történt veszekedésünk után azt gondoltam, hogy soha többé nem fogunk egymással szóba állni. Eldöntöttem, hogy ha véletlenül összefutunk a faluban, akkor simán átnézek rajta és még köszönni sem fogok neki. Egyik nap éppen Ramon boltja előtt beszélgettünk Erikáékkal, amikor megállt mellettünk a dzsipjével. Nos, hátat is fordítottam azonnal, hogy még véletlenül se kelljen a köszönését fogadnom. Erika viszont rám szól, hogy beszélni akar velem... Kellemetlennek éreztem azt, hogy egy magyar nő legyen udvariatlan egy angol férfival messze Európától, ezért ha vonakodva is, de odamentem hozzá. Ennek főleg az volt az oka, hogy ő szinte senkivel sem tud beszélgetni , hiszen az itteniek közül alig egy-kettő beszél valami keveset angolul, ő pedig semmit spanyolul. Nagyon nehéz így boldogulni... Nekem az a jó, hogy itt van Erika a faluban és ha valami nagyobb gondom lenne, számíthatok a segítségére.
Szerencsére azonnal elnézést kért a bárbeli viselkedése miatt, s elmondta, hogy nagyon sajnálja amit történt. Erre én kiváló angol nyelvtudásommal kb.olyanokat mondtam neki, hogy nagyon nem szeretem őt, egy udvariatlan férfi, nem viselkedhet így egy idegen nővel egy nyilvános helyen és nem akarok vele beszélgetni. Erre ismét elnézést kért többször is: So sorry, mondogatta....
Meg akartam tudni, hogy mi volt az üvöltözésének az oka, mert még soha ilyen kellemetlen helyzetbe nem hozott senki külföldön. Az angol úr elmesélte, hogy azért akarta mindenképpen megnézni a Nelsonnál lévő számlát a fogyasztásunkról, mert rendszeresen becsapják őt a vásárlásoknál. Ezt teljesen elhülve hallgattam, ugyanis nekem soha nem volt ilyen gondom. Az ő tapasztalata viszont teljesen eltérő az enyémtől: mint kiderült, volt rá példa, hogy egy bárban 700 pesót fizetett egy sörért, majd ugyanott, máskor 300-at. Nos, a sör 75 pesóba kerül nekem és a helybélieknek... Ez olyan durva drágítás, hogy nem is akartam elhinni... Elmagyarázta nekem, hogy hol amerikai, hol angol árat fizettetnek vele, attől füg, kinek nézik őt. Mármint az amcsikat kb. tízszeres, az angol turistákat kb.négyszeres áron próbálják lehúzni. Hát ettől olyan ideges lettem, hogy rögtön kibékültem vele, mert beláttam, hogy egyedüliként nagyon nehezen boldogulhat itt és mindenki fejőstehénnek nézni, miközben még csak nem is jómódú turista, hanem alkalmazott egy üdülőtelepen.
Az eset óta ismét jóban vagyunk. Tegnap éppen a falu tengerpartján, azaz óceánpartján lazítottam és angolt tanultam, amikor váratlanul megjelent az angol úr - lelkesen elkezdtünk beszélgetni a helyi életről, s arról, hogy néhány nap múlva indul a keleti partra, mert annak közelében szaporodnak és szülnek a púpos-bálnák. Minden évben több ezer állat jön ide messziről a Dominikai Köztársaság partjaihoz. Januártól márciusig lehet megfigyelni ezeket a hatalmas állatokat. Négy éve Tibor barátommal mi megnéztük ezt a felejthetetlen látványt. Egy kisebb hajóval kimentünk az Óceánra bálnalesre. Nos, itt volt az alkalom, hogy az angol urat figyelmeztessem, hogy vigyázzon a fizetéskor. Helyiek hada vadászik a turistákra, megígérve, hogy nem kell órákat várniuk arra, hogy feljussanak a hajók egyikére - s bizony, miközben ezt az ígéretüket nem tudják betartani, többszörös árat kaszálnak le a gyanútlan idegenről :-( Legalábbis mi ezt tapasztaltuk Tibor barátommal négy évvel ezelőtt.