Az ENSZ-es autóval sokat voltam a városban és igyekeztem fotózni, hogy legalább valami életképek legyenek - legközelebb videót fogok készíteni :-)
Utcai árus Cap-Haitien egyik főútvonalán
Választék van - pénz a vásárláshoz nincs. Az ország lakossága leginkább segélyből él
A város folyóján átívelő hídról a szervezetlen, piszkos, rendetlen város képe látszik. Csatornázás nincs, minden kosz, mocsok,ürülék az Atlanti-óceánba ömlik
Utcakép. A város számmal és betűkkel jelölt utcákra tagozódik, s ez nagyban segíti a tájékozódást. A házak többsége elhanyagolt, nincs tatarozás. Sok a lakatlan régi és új ház. Ha van egy kis pénz, elkezdik az építkezést - s talán soha be nem fejezik azt
Egy garázs-sor talán az egyetlen hely a városban, ahol a turisták szuvenírt tudnak vásárolni: festmények, fafaragások, népviseleti babák, fontott táskák -ilyesmik kaphatók itt. Egyik nap talán István ráér egy kicsit és el tudunk menni, hogy körülnézhessek. Erre sajnos nagyon kevés esély van, mert a magyar békefenntartó rengeteget dolgozik - ha nem az irodában, akkor hivatalos eseményekre jár - nem hittem volna, hogy ilyen hajszolt élete van :-(
Vevőre vár - legtöbbször hiába - egy eladó a garázs-soron
Egy férfi Cap-Haitienből
Városi kifőzde - végre, egy helyi kis étterem... De sajnos, hiába kerestük fel, már nem volt mit enni... Minden elfogyott...
Cap-Haitienben a szennyezett óceán miatt nem lehet fürdeni. Ez a kép a várostól 12 kilométerre készült, ahol egy gyönyörű szálloda partján végre fürödtem :-) A víz kristálytiszta, a partnál nagyon alacsony - és hát mivel a Dominikai Köztársaságban még nem találkoztam tengeri sünökkel, ezért itt megtörtént a baj: három tüske is van a sarkamban, amelyet most szemölcs-irtóval próbálok kicsalogatni :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése