Ma Erikával és Félixel együtt bementünk Gaspar Hernandezbe, hogy bevásároljunk és én pénzt tudjak felvenni a bankautomatából... Ez utóbbi nem olyan egyszerű dolog,mint azt Európában gondolnák. Van, ahol egyáltalán nem működik a pénzt kiadó automata, van ahol le van korlátozva a felvehető összeg... s így tovább...Tavaly két és fél hónapig nem működött két kártyám sem /Visa és m MasterCard/ s ha nem segítettek volna tkp. idegen magyarok akkor nagy gondban letten volna... Ma már tudom, hogy a Visa kártyám csak akkor működik, ha előre bejelenem, hogy hol fogok csámborogni a köv. hónapokban.... Megtettem és láss csodát... A Dominikai Köztársaságban is működik...
Na szóval, pocsék hangulatom volt, Erika próbált nagyon kedves lenni hozzám... Bevásároltunk a Supermercadoban a családomnak: rumot és kávét vettem ajándékba, enyhe rosszul léttel kísérve, hiszen a La Yaguga-i barátaimat, Ramont és Wilfredot is gazdagíthattam volna ezzel a bevétellel... De itt sokkal nagyobb a választék és olcsóbbak is az árak... de mégis úgy érzem, elárultam őket.... őket, akik napi 12-14 órát dolgoznak azért, hogy megéljenek a családjukkal....
Gáz, nagyon...
Utána Ramon üzlete előtt elkezdtünk hármasban sörözni,de ez a mostani hangulatomhoz nem volt elég... vettem egy üveg rumot és kólát és jeget és poharakat és elkezdtünk Erikával Cuba Librét, amely azonos a Dominican Librével vedelni.. Kb. ötöt - hatot megittam.... közben Nelson is csatalakozott hozzánk és még néhány helybéli és dupláztuk, tripláztuk az adagot... Eszembe jutott, hogy három nap mulva már nem leszek itt és sírva fakadtam.. Nagyon ciki, mer vagy hatan próbáltak vígasztalni... Azért sírok, mert soha többé nem akarok a karib-térségbe visszajönni, miközben rengeteg barátot hagyok hátra magam mögött...Annyira kiborultam, hogy sokan,nők és férfiak és vígasztaltak, persze spanyol nyelven, amitől még jobban bőgtem...Végül egy tök ismeretlen srác hozott haza motorral... Fogalmam sincs,hogy hívják... Itthon Marcia azonnal átjött az üzletéből és vígasztalni próbált,de csak sírok és sírok...Itt van Negrító, a kutyus is, nincs a nyakán a drót sem.. Nyalogat és ugrál rám... Próbál vígsztalni, de csak folynak a könnyeim... Ez a dög blogger com. megint változtatott valamit, állandóan törli a szavaimat, szóval tele van ez a bejegyzés helyesírási hibákkal, de most ez sem érdekel...
Nelson meghívott ma esten hét órára valami élő gitár-estre a falu végére, igent mondtam, de nem tudom, hogy fogom kibírni... Ülök a szobámba, íazrom a blogom és folyik a könnyem... Délelőtt a városban lángost ettem - tökéletes volt - Erika elmondta az árusnak, hogy mi otthon Magyarországon megkenjük fokhagymával, vagy reszelt sajttal és vagy tejföllel kínáljuk... Az eladó megköszönte az ötletet és felajánlotta,hogy társuljak vele... Drága barátom, két hónapja erre várok... de már késő.. három nap és indulok haza....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése