2. Dominican Rep.: Élet a hegyen

Erikával becuccoltunk a házába, amelyet tavaly ősszel lezárva hagyott itt. Az elmúlt hónapokban az ingatlanra a helyi srác, Nelson vigyázott. Neki van a kertben egy külön szobája, s ott szokott aludni, s gondozza a kertet, vigyáz az értékekre. Erre sajnos itt szükség van, mert a lopás, betörés és más erőszak is jelen van ebben az országban, éppen ezért a bankokban, de a maszek pénzváltóknál is fegyveres őrök vannak és a gringók településeit is gépfegyveres őrök és sorompók védik. Jánosék családi szállodája is egy ilyen őrzött parkon belül van, s éjjel-nappali őrzéssel védik a bentlakókat. Érkezéskor rögtön összebarátkoztunk a testőrökkel, hiszen nekik ismerniük kell mindenkit. A helyi vezetőjük egy haiti srác, aki kreolul, angolul, franciául és spanyolul is beszél - s rögtön tőle kaptam az első ajánlatot, hogy legyek a barátnője... Nos, ez gyorsan ment :-) Kedvesen és határozottan le lehet zárni ezeket a témákat s az élet megy tovább, nincs harag.... Pedro /mert itt így hívják a srácot/ márciusban készül haza Haitire és nagyon meglepődött, hogy én is oda tartok, s felajánlotta, hogy segít és/vagy elkísér :-) Mellette nem kell félnem, mert ő is fegyveres... Nem is tudom, ennek örüljek-e vagy sem, de azt hiszem, inkább az előbbi a szerencsés... Nos, majd meglátjuk. Erika nagy haver mindenkivel, így Pedróval is, szóval megbízhatónak látszik ez a kapcsolat is.
Erika házában először áramot is vizet kell biztosítani. Az elektromos áramot napkollektor segítségével állítja elő különböző elektromos kütyük közbeiktatásával ami őszine elismerést váltott ki belőlem, hiszen köztudomású, hogy nem vagyok e szerekezetek nagy barátja.
Erika viszont egyedül is megküzd ezekkel a dolgokkal - s nincs is más választása, hiszen a férje két hét múlva érkezik ide s Nelson pedig semmihez nem ért... A vizet egy kicsike szivattyúval a patakból emeli fel a kisház alatti ciszternába és onnan jön a ház fürdőszobájába és konyhájába - ebből mosogatunk és zuhanyozunk. Főzéshez esővizet használunk, inni pedig vagy forralt vizet vagy a faluból gallonokban felhozott vizet használunk. Minden nagyon praktikus, energia-takarékos és olcsó. Ha Európában beüt a krach, Erika férjével ide tutt jönni és olcsón megélni.
Első nap még áram nélkül telt, hihetetlenül praktkus elemes illetve pörgetéssel feltölthető, elem nélkül lámpákkal mászkáltunk éjjel a házban - nagyon kellemes volt... Rádiót nem hallgatunk , a TV-t egy korábbi betörésnél elloták, úgyhogy ez itt a béke szigete, tényleg... Ami a zajt okozza az elsősorban a szomszédos nyaraló vendégei, akik már első este bömböltették a zenét és óbégattak hozzá rendesen, és a házban élő/dolgozó helyi dominikai férfi kakasai és tyúkjai, akik éjjel-nappal zajonganak. Első éjjel fél háromkor kezdte egy kakas - és onnan nem volt megállás, többé nem lehetett aludni, felkukorékolták az egész környéket. Mivel ez egy nyaralóhely a falu fölött, a domboldalon, itt nem is lehetne állatot tartani, de úgy tűnik, az irányítás lassan kicsúszik az itteni német ingatlan-tulajdonosok kezéből és lassan átkerül a helybéliek irányítása alá. Ehhez persze a rászorultság is közrejátszik, hiszen a betörések, lopások miatt sokan kérnek és fizetnek meg helyi védelmet- de lehet, hogy a végén úgy járnak, mint a magyarok Buda vára elestekor: ott addig szivárogtak be török katonák,míg végül elfoglalták a várat s ott is maradtak 150 évig...
Van itt több érdekes szokás, ami a törvény erejével ér fel: ha például öt évig valaki lakik az ingatlanodban, akármilyen címszóval, akkor jogot formálhat arra, hogy egy olyan, vagy hasonló ingatlant adjál /vegyél neki .... Mint ahogy a házasság is minden papírforma nélkül működik. Ha valakivel elvállalod a cassadét, azaz beköltözöl a házába, akkor már a férje/felesége vagy, s ha kiköltözöl onnan, akkor vége is a házasságnak... Azaz ez európai mércével nem házasság, azaz mégis: ház-ban élés, de a lényege ugyanaz. Nem is rossz, nem igaz?????